Gyógynövények

Összes
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V
W
X
Y
Z
Gyógynövények

Teacserje

A tea Ázsiában honos örökzöld cserje. Dél-Kínában és Indiában őshonos, de ma már Ázsián kívül Afrikában és Dél-Amerikában is nagy területeken termesztik. A tea az egyik legnagyobb jelentőségű, élelmiszeriparban is felhasznált gyógynövény. Élvezeti célú ital készítésére és gyógyhatás elérésére a növény fiatal leveleit vagy hajtáscsúcsát gyűjtik be. Két változatát termesztik: a var. sinensisnek lándzsa alakú, 8-10 cm hosszú levelei vannak, a var. assamicának nagyobbak és hosszant hegyesedőek a levelei.
A teacserje levele legnagyobb mennyiségben fekete- vagy zöld teaként kerül forgalomba. A kiindulási nyersanyag tehát ugyanaz, a megjelenés-, íz- és zamatbeli különbség az eltérő feldolgozási módnak tulajdonítható. A zöld tea előállítása során a friss tealeveleket megpörkölik, ami hatástalanítja a bennük található enzimeket, ezért leáll a tea tartalomanyagainak enzimatikus átalakulása, lebomlása. A fekete tea előállításánál ugyanúgy friss tealevelekből indulnak ki, de pörkölés helyett fermentálják a növényi nyersanyagot, ennek eredményeként változik az aroma és a szín. A zöld és fekete tea között tehát nemcsak íz, hanem cserzőanyag-tartalom szempontjából is különbség van. A zöld tealevél jelentős mennyiségű, 25-30%-nyi cserzőanyagot is tartalmaz, a fekete ezzel szemben csak mintegy 5%-nyit. Az oolong tea cserzőanyag-tartalma a zöld és fekete tea közötti, ugyanis ezt a teafajtát is fermentálják, de rövidebb ideig, mint a feketét. Említésre érdemes még a fehér tea, amelyet fermentálás és pörkölés nélkül, napon történő szárítással állítanak elő. A tea speciális, igen drága fajtája a puerh, amelyet a friss tealevelek összepréselésével, majd több éves fermentálással állítanak elő.

Hagyományos alkalmazás
A teát hagyományosan élvezeti és kultikus szerként, valamint a tradicionális keleti gyógyászatban gyógynövényként számos, betegség kezelésére is alkalmazták. A vízzel terjedő fertőző megbetegedések elkerülésére víz helyett teát fogyasztottak - racionálisan, mivel a teafőzés során a vízben található kórokozók elpusztultak. Tradicionális felhasználási céljai közé tartozott az élénkítés és a hasmenés csillapítása is.
A tea a világon a legnagyobb mennyiségben fogyasztott ital. Az egy főre vetített éves teafogyasztás 40 l körül van. Európában élvezeti cikként terjedt el. Az élvezeti, élénkítő célú teafogyasztás mellett a nyugati világban ma már egyre gyakrabban egészségmegőrzési céllal fogyasztják a zöld teából készült forrázatot, de a nyers drogot vagy annak száraz kivonatát is.

Bizonyított hatás
Hasmenésellenes hatását humán vizsgálatokban is igazolták.

A tea - és a benne található koffein - stimuláns, vizelethajtó hatását számos humán vizsgálatban igazolták. Érdekesség, hogy a koffeinben szegény (vagy koffeinmentesített) zöld tea esetén nem élénkítő, hanem nyugtató hatás várható. A központi idegrendszeri hatás attól függ, milyen arányban van jelen az élénkítő (koffein) és a nyugtató (teanin) vegyület a teaitalban vagy -készítményben. A teanin  szorongásoldó, nyugtató hatásúnak bizonyult humán vizsgálatokban, és ezt a hatást azoknál is megfigyelték, akik nagyobb mennyiségű (alacsony koffeintartalmú) zöld teát fogyasztottak.

A rendszeres, nagy mennyiségű (5-10 csésze naponta) zöldteafogyasztás bizonyos emésztőszervi daganatok megelőzésében betöltött szerepét epidemiológiai vizsgálatok igazolják. A hatást klinikai vizsgálatokban nem tanulmányozták, de az bizonyos, hogy a tea nem alkalmas már kialakult daganatos betegség kezelésére. Fontos megjegyezni, hogy a teafogyasztás kedvező hatásait tealevél vízzel készült forrázatának fogyasztása esetén írták le, a más oldószerrel (pl. alkohollal) készült száraz tealevél-kivonatot tartalmazó készítményekről nem állnak rendelkezésre ilyen kedvező adatok.

A teacserje levelének kivonata hatásosan alkalmazható a nemi szervek felszínén és a végbélnyílás körül előforduló szemölcsök ellen külsőleges kezelésként. 

Hatásmód
A teakivonat hasmenésgátló hatását állatkísérletes modellben igazolták. A hatásért elsősorban a cserzőanyagok felelősek, amelyek gátolják a víz kiáramlását a bélbe, csökkentik a mérgek felszívódását és a fertőzéseket okozó kórokozók egy része ellen is hatnak. Mivel a különböző teafajták közül a zöld teának a legmagasabb a cserzőanyag-tartalma, hasmenés kezelésére elsősorban az abból készült ital alkalmazható.

A tea élénkítő, vizelethajtó hatása koffeintartalmának köszönhető. A száraz tealevélben mintegy 1-5% mennyiségben található meg ez a vegyület. A koffein központi idegrendszeri stimuláns, vizelethajtó, légzőközpontot izgató, simaizomgörcs-oldó hatásait állatkísérletesen többszörösen igazolták, ezek elsősorban az adenozinreceptorokon keresztül alakulnak ki. Bár a tealevél feldolgozásának módja némileg hatással van a koffeintartalomra, a „végtermék” koffeintartalmát elsődlegesen az befolyásolja, hogy a leszüretelt friss levélben milyen mennyiségben volt megtalálható a vegyület. A Camellia sinensis különböző változatai, hibridjei között ugyanis jelentős lehet a különbség.

A nyugtató hatás a teában található teaninnak tulajdonítható. Ez a vegyület az agyban fokozza a relaxált állapotra jellemző alfa-hullámok képződését, ami jól korrelál a teaninbevitelt követően megfigyelt állapottal (csökkent szorongás). Állatkísérletekben igazolták, hogy teaninnal gátolni lehet a koffein stimuláló hatását. A tea központi idegrendszeri hatása a benne található élénkítő (koffein) és nyugtató (teanin) hatású anyagok arányától függ.

A zöldtea daganatellenes hatását állatkísérletekben tanulmányozták. A hatásban nagy szerepe van a legnagyobb mennyiségben jelen lévő cserzőanyag típusú vegyületnek, az epigallokatechin-3-gallátnak.

A szemölcsellenes hatás mechanizmusa nem teljesen feltárt, de bizonyított, hogy ebben a növény polifenoljainak van kulcsszerepe.

Figyelmeztetések
Specifikus nemkívánatos hatások nem ismertek. Figyelemmel kell lenni a tea koffeintartalmára, ami az arra érzékenyeknél nyugtalanságot, álmatlanságot, vérnyomás-emelkedést okozhat.
A teában található cserzőanyagok a bélben megköthetik a gyógyszerhatóanyagokat, és mivel ezáltal gátlódhat a felszívódás és a hatás kialakulása, nem javasolt a gyógyszereket teaitallal bevenni.
Külsőleges alkalmazás esetén figyelni kell arra, hogy ne kerüljön sérült bőrre és nyálkahártyára.

Tengerparti fenyő

A tengerparti fenyő (Pinus pinaster) Európa délnyugati tengerpartjain őshonos fenyőfaj. A fát „európai kaucsukfának” is nevezik, mert a kaucsukcsapoláshoz hasonlóan nyerik ki gyantatartalmát, amelyből desztillálással állítják elő illóolaját, az ún. terpentinolajat.

Hagyományos alkalmazás
A Pinus fajokból előállított terpentinbalzsamokat a gyógyászatban egykor bőrizgató tapaszok, kenőcsök készítésére használták. Mára csak az illóolajlepárlás és annak a felhasználása adja a jelentőségüket. A tengerpati fenyőből származó terpentinolajat megfázásos megbetegedések esetén alkalmazzák (általában inhalálva) köptetőként. Az illóolaj külsőleg ízületi fájdalmak elleni bedörzsölőszerekben használatos.

Bizonyított hatás
A terpentinolajat nem tanulmányozták klinikai vizsgálatokban. Alkalmazása a hagyományos használaton és összetevőinek ismert hatásán alapul.

Hatásmód
A terpentinolaj számos baktériumtörzs ellen hatásosnak bizonyult. Köptető hatása a hörgők híg nyákelválasztásának fokozásán alapul.

Figyelmeztetések
A terpentinolaj a közismert kontaktallergizáló illóolajok közé tartozik. Terápiás céllal, külsőleg vagy inhalálva alkalmazva nem alakulnak ki nemkívánatos hatások, de nagy felület vagy sérült bőr kezelése esetén a felszívódott illóolaj komponensei vese- és központi idegrendszeri mérgezési tüneteket váltanak ki.


Adatbázisunkban jelenleg 285 termék és 101 gyógynövény található.