Gyógynövények

Összes
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V
W
X
Y
Z
Gyógynövények

Sárga tárnics

A Gentiana lutea Közép- és Dél-Európa hegyvidékein honos évelő növény, amelynek ősszel begyűjtött gyökerét használják a gyógyításban. 1-1,5 m magas, 2 éves vagy idősebb példányainak gyökere akár 1 m hosszúra is nőhet. A sárga tárnics az egyik legkeserűbb és leggyakrabban alkalmazott keserűanyag-tartalmú növény világszerte.

Hagyományos alkalmazás
A tárnicsfajokat már az ókorban is használták emésztési panaszok enyhítésére. A tárnicskivonatot tartalmazó, erősen keserű röviditalokat régóta alkalmaznak az étvágy és emésztés javítására.

Bizonyított hatás
Egy humán vizsgálatban a tárnicsgyökér kivonata fokozta egészséges önkéntesek gyomornedv-elválasztását, epekiáramlását, a fehérje- és zsíremésztést.

Hatásmód
A növényben található keserűanyagok fokozzák az étvágyat és elégtelen gyomornedv-elválasztás esetén fokozzák a szekréciót és az epetermelést.

Figyelmeztetések
A sárga tárnicsnak nem ismertek specifikus mellékhatásai, de érvényes rá mindaz, amit a keserűanyagokkal kapcsolatban tudunk. Gyomor- vagy nyombélfekélyben szenvedőknek a keserűanyag-tartalmú drogok alkalmazása ellenjavallt, mert a gyomorsav-elválasztás fokozása súlyosbítja a panaszokat.
Biztonságossági adatok híján a sárga tárnicsot nem tanácsos terhesség alatt alkalmazni.

Szabalpálma

A Serenoa repens (szinonim nevén Sabal serrulata) Észak-Amerika délkeleti részén honos, 2-3 méter magasra növő pálmaféle, amelynek szárított, fekete színű termését, illetve annak kivonatát alkalmazzák a gyógyításban.

Hagyományos felhasználás
A szabalpálma termését az észak-amerikai indiánok különféle betegségek (emésztési panaszok, libidózavarok, gyulladások) gyógyítására alkalmazták .

Bizonyított hatás
Számos modern klinikai vizsgálatban dokumentálták jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban szenvedőknél a szubjektív panaszok csökkenését és a vizeletáramlással, vizelési gyakorisággal kapcsolatos objektív mérőszámok javulását.  Néhány esetben a prosztataödéma csökkenését is megfigyelték. 

Hatásmód
A szabalpálmával végzett farmakológiai vizsgálatok gyulladásgátló, görcsoldó és immunstimuláns hatását igazolták. A gyulladásgátlás hátterében a ciklooxigenáz (COX) és a lipoxigenáz (LOX) enzim gátlása áll, az immunstimuláns hatásért pedig a poliszacharidoknak tulajdonítható.

A kivonat prosztatapanaszokat csökkentő hatását részben az 5-α-reduktáz enzim gátlása magyarázza. Az enzim gátlásával csökken a prosztata méretét növelő dihidro-tesztoszteron képződése.

Figyelmeztetések
A szabalpálma-kivonat szedése jól tolerálható. Enyhe, múlékony emésztési panaszok, fejfájás előfordulhat.



Szenna

A Cassia növénynemzetségnek több száz tagja van, amelyek közül sok tartalmaz hashajtó vegyületeket, a modern gyógyászatban azonban csak két faj, az alexandriai/khartumi szenna (Cassia senna) és a Tinnevelly szenna (C. angustifolia) játszik jelentősebb szerepet. A két említett cserje Indiában (Tinnevelly, indiai nevén Tirulnevleli város környékén) és Észak-Afrikában honosak. A gyógyászatban a növények levelét, hüvelytermését, vagy azok készítményeit alkalmazzák.

Hagyományos alkalmazás
A szennát tradicionálisan világszerte hashajtóként alkalmazzák.

Bizonyított hatás
A szenna hashajtó hatásosságát nem csak hosszú tapasztalat bizonyítja, hanem humán vizsgálatokban is igazolták. 

Hatásmód
A szenna hatóanyagai, az antranoidok közvetlenül hatnak a bélnyálkahártyára és a bél simaizmaira. Bizonyos ioncsatornák működésének befolyásolásával megakadályozzák a nátrium és víz felszívódását és fokozzák kiáramlásukat. A bélnyálkahártya receptorainak izgatásával fokozzák a vastagbél motilitását (ritmusos összehúzódását), így a gyorsabban végighaladó béltartalomból kevesebb víz szívódik fel. Hatása drasztikus és gyorsan alakul ki.

Figyelmeztetések
Az antranoidok leggyakoribb mellékhatása az egyéni érzékenységtől függően kialakuló görcsös hasfájás. Alkalmazásuk várandósság alatt ellenjavallt. A felszívódó vegyületek az anyatejben is kiválasztódhatnak, ezért óvatosságból szoptató anyáknak sem javasolt alkalmazásuk.
Hosszú időn át történő alkalmazásuk nem javasolt, mivel folyadék- és elektrolitzavarok alakulhatnak ki. Az elektrolitzavar legfontosabb része az alacsony káliumszint, ami tovább súlyosbíthatja a székrekedést, fokozza a szívglikozidok hatását, súlyosabb esetben szívritmuszavar is jelentkezhet.

Szerecsendiófa

A Myristica fragrans 10-20 m magas, Kelet-Ázsiában őshonos örökzöld növény. A szerecsendióként ismert fűszer a barackhoz hasonló termés magja. A magot lepel veszi körül, amelyet lefejtenek. A magleplet, amelyet tévesen szerecsendió-virágnak (macidis flos, vagy macis) neveznek, fűszerként használják fel. A növény terméshéját Ázsiában ételek készítésére használják.  A gyógyászatban a mag illóolaját is alkalmazzák. 

Hagyományos alkalmazás
A szerecsendiót a népi gyógyászatban étvágytalanság, emésztési panaszok, bélgörcsök enyhítésére, a mag kivonatát és illóolaját külsőleg ízületi és fájdalmak csillapítására használták.

Bizonyított hatás
A szerecsendióval, illetve illóolajával humán vizsgálatokat nem végeztek, a mag és az olaj gyógyászati célú felhasználása hagyományos alkalmazása során nyert tapasztalaton alapul.

Hatásmód
Az illóolaj baktériumellenes, gyulladásgátló hatású. Állatkísérletekben hasmenés-csillapító hatását is leírták.

Figyelmeztetések
A szerecsendió a bőrön helyi túlérzékenységi reakciót válthat ki. A mag központi idegrendszerre ható, nagyobb adagban mérgező anyagokat tartalmaz, már néhány szerecsendiómag elfogyasztása esetén toxikus és/vagy enyhe pszichikai tünetek jelentkezhetnek. Terhesség, szoptatás alatt gyógyászati céllal nem alkalmazható.

Szója

A szója a babra emlékeztető habitusú, azzal rokonságban álló egyéves növény. To­jás­dad magvai hüvelytermésekben helyezkednek el. A fehérjedús magok igen ér­té­ke­sek az élelmiszeripar számára, ezért a növényt táplálkozási céllal világszerte nagy területen termesztik. Jóllehet Európába már a XVIII. században eljutott, jelentőségét csak jóval ké­sőbb, a huszadik század második felében ismerték fel. Az egy főre eső szó­jafogyasztás azonban napjainkban még mindig Japánban a legnagyobb.
A szójabab sokoldalú, előnyös összetételű élelmiszeripari alapanyag, nemcsak a benne kb. 40%-ban megtalálható, esszenciális aminosavakat tartalmazó fehérjéi, hanem telí­tet­len zsírsavakban és lecitinben gazdag olaja (kb. 20%) miatt is. A gyógyászatban a magból kinyert olajat, a szójalecitint és a mag fitoösztrogénekre dúsított extraktumát egyaránt alkalmazzák.

Hagyományos alkalmazás
A szójabab gyógyászati felhasználása elsősorban a Távol-Keleten, Japánban, Kínában, Koreában rendelkezik komoly hagyományokkal, számos célra (gerincfájdalom kezelése, köhögéscsillapítás, vesebetegség stb.) használják, ezek zöme azonban nincs összhangban a növény modern felhasználásával. Táplálkozási céllal több ezer éve használják.

Bizonyított hatás
A növénnyel kapcsolatos legtöbb humán adat a rendszeres szójafogyasztókkal végzett epidemiológiai vizsgálatokból származik. Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy egyes rosszindulatú daganatok ritkább előfordulása, illetve a kisebb mortalitás a Távol-Keleten összefügg a szójában gazdag táplálkozással. Feltételezik, hogy a szója ösztrogén hatású anyagainak (izoflavonoidjainak) szerepe lehet bizonyos daganatok megelőzésében. 

A menopauzás panaszok, elváltozások (pl. csontritkulás) esetén hasonló a helyzet: rendszeres szójafogyasztóknál ritkábban, kisebb intenzitással fordulnak elő. Ez a hatás a menopauzában csökkenő ösztrogéntermelésből következő megszűnő ösztrogénhatás kiegészítésével magyarázható.

A szója szellemi teljesítményre (kognitív funkciókra) kifejtett hatását több humán vizsgálatban tanul­má­nyoz­ták. A sok szóját fogyasztók rövid és hosszútávú me­mó­riája szignifikánsan javul a placebókezelésben részesülőkhöz képest, és ezt a hatást elsősorban a szó­ja­le­ci­tinnek tulajdonítják.

Hatásmód
A szójaolaj zsírsavainak jelentős része az esszenciális zsírsavak közé tartozó linol- és linolénsav. Magas tápértéke, valamint telítetlen zsírsavkomponensei révén a terá­pi­á­ban parenterális táplálásra használják. 

Az olajat alkotó lipidek között nagy mennyi­ség­ben megtalálható a lecitin, amely foszfolipidek keveréke. Neve a görög lekithosz szóból ered, amely a to­jás­sár­gá­ját jelöli, ugyanis az anyagot első alkalommal a tojásból állították elő. A foszfolipidek minden sejtmembránban fellelhető, az agy és a máj működéséhez nélkülözhetetlen vegyületek.

A szója fitoösztrogénjei (amelyek az olajban és a lecitinben nincsenek jelen) gyengén kötnek az ösztrogénreceptorokhoz, gyógyászati jelentőségük annak köszönhető, hogy ösztrogénhiányos állapotokban mérséklik a hormonhiány következményeit. Állatkísérletes modelleken végzett vizsgálatok alapján a szójában gazdag diéta csökkentette bizonyos típusú daganatok  kialakulásának kockázatát. 

Figyelmeztetések
A táplálék részeként elfogyasztott szója leggyakoribb mellékhatása a puffadás. A jelenség hátterében a olyan szójavegyületek állnak, amelyek gátolják a fehérjék lebontását, ezáltal felszívódási zavarokat okoznak.

A racionális dózisú (az ázsiaival étrendben találhatóval nagyjából megegyező) szójafitoösztrogén-fogyasztásnak az eddig elvégzett biztonságossági vizsgálatok szerint nincsenek nemkívánatos hatásai. Fon­tos kiemelni, hogy a vizsgálatokban a szója-izoflavonokat posztmenopauzában al­kal­mazták. Az ázsiai populáció körében sem ismertek mellékhatások, de ott a szóját nem alkalmazzák csecsemők táplálására. A szója hormonaktivitása miatt csecsemők, kisgyermekek táplálására nem javasolható.

A szójaolajnak és a lecitinnek (a ritkán jelentkező emésztési panaszokon túl) nem ismertek mellékhatásai.



Szúrós csodabogyó

Ezek a gyógyszerek tartalmazzák:
CYCLO 3 FORT kemény kapszula
A mediterrán területeken és Észak-Afrikában őshonos (hazánkban védett) Ruscus aculeatus örökzöld félcserje. Szárainak oldalágai levélszerűek, csúcsuk nagyon szúrós. A gyógyászatban szárított gyökértörzsét és gyökerét használják. 

Hagyományos alkalmazás
A népi gyógyászatban a szúrós csodabogyót vizelethajtóként, illetve hashajtóként alkalmazták. Az ókorban és a középkorban nemcsak gyógynövényként volt ismert, hanem fiatal földalatti hajtásait a spárgához hasonlóan zöldségként is fogyasztották. Gyógyászati jelentőségét a 19. században elvesztette. Újrafelfedezése annak köszönhető, hogy az 1950-es években állatkísérletek során felismerték a növény kivonatának érfalakra kifejtett hatását.

Bizonyított hatás
Az eddigi vizsgálatok során mind a műszeres mérések, mind a betegek beszámolói alátámasztják a vénás (visszeres) panaszokat csökkentő hatást. A betegséget jellemző tünetek (ödéma, nehézlábérzés, fájdalom, zsibbadás) placebóval összehasonlítva szignifikánsan mérséklődtek a kezelés hatására. A szúrós csodabogyó hatását külsőleges és belsőleges alkalmazás során is igazolták. 

Hatásmód
A gyökértörzsből készült kivonat, illetve annak szaponinjai növelik  a vénák falának tónusát, csökkentik az erek falának áteresztőképességét, ezáltal csökkentik az ödémát.

Figyelmeztetések
Belsőleg alkalmazva mellékhatásként hányinger jelentkezhet.

Adatbázisunkban jelenleg 285 termék és 101 gyógynövény található.