Gyógynövények

Összes
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V
W
X
Y
Z
Gyógynövények

Kakukkfű

A különböző kakukkfű fajokat az ókor óta használják gyógyászati céllal és fűszerként. Az európai modern gyógyászatban jelenleg három faj, az orvosi kakukkfű (Thymus vulgaris), a spanyol kakukkfű (T. zygis) és a mezei  kakukkfű (T. serpyllum) virágos hajtásának és az azokból nyert illóolajoknak van jelentősége. 

Hagyományos alkalmazás
A kakukkfüveket, amellett, hogy fűszernövényként széles körben elterjedtek, a népi gyógyászatban is régóta használják.
Erős fertőtlenítő hatásuk miatt harctéri sérülések kezelésében hasznosították, járványok idején nagy mennyiségű kakukkfüvet fogyasztottak, de bedörzsölőként, füstölőként is használták a Thymus fajokat. A légúti megbetegedésekben történő felhasználáson kívül görcsoldóként, az emésztés elősegítésére, külsőleg reumaellenes fürdőkben is ismeretes a alkalmazásuk. A kakukkfű-illóolajat és a növény teáját megfázásban a váladék felszakadásának elősegítésére inhalálva alkalmazzák.

Bizonyított hatás
A legtöbb klinikai vizsgálatot kakukkfű és a kankalin kivonatát tartalmazó kombinációs készítménnyel végezték, amelynek hatásossága köhögéssel járó felső légúti megbetegedésekben meggyőzően bizonyított, de nem tudható, ebben mekkora a kakukkfű jelentősége. Egy humán vizsgálatban egy kakukkfűkivonatot tartalmazó készítmény a pozitív kontrollhoz (brómhexin nevű köptető) hasonló mértékű köptető hatást eredményezett.

Hatásmód
A kakukkfű illóolajának fő komponensei, a timol és a karvakrol erős antimikróbás hatással bírnak számos gomba- és baktériumfajjal szemben. 
A köptető hatásért az inhalált, vagy a bélből felszívódott és a tüdőben kiválasztódott illóolaj-komponensek felelősek. A hatás elsősorban a hörgők hígabb nyákszekréciója miatt alakul ki.  

Figyelmeztetések
Nem ismertek specifikus nemkívánatos hatások vagy kölcsönhatások. Belsőleges alkalmazás esetén gyomorirritáció és túlérzékenységi reakció kialakulhat. Terhesség alatti alkalmazása nem javasolt.
Az inhalációval alkalmazott illóolaj esetén nem írtak le nemkívánatos hatásokat, de kisgyermekeknek ilyen módon (sem) javasolt alkalmazása.



Kankalin

A Primula fajok erdők, tisztások lágyszárú, évelő növényei. A tél elmúltával az elsőként megjelenő növények közé tartoznak (innen a latin név: Primula veris =a tavasz első virága). A különböző kankalin-fajok a tavaszi (P. veris) és a sudár, más néven sugár kankalin (P. elatior) gyökerét és virágát alkalmazzák a modern európai orvoslásban.

Hagyományos alkalmazás
A középkor óta a számos kankalinfaj gyökerét és föld feletti részét alkalmazzák köptetőként.

Bizonyított hatás
A kakukkfű és a kankalin kivonatát tartalmazó kombinációs készítmények hatásossága köhögéssel járó felső légúti megbetegedésekben meggyőzően bizonyított, azonban nem tudható, a hatásosság mennyiben köszönhető a kankalinnak. A különböző Primula fajokkal nem végeztek modern humán vizsgálatokat, de a tapasztalat és hatóanyagaikkal, a szaponinokkal kapcsolatos farmakológiai ismeretek alapján hatásosságuk megalapozottnak mondható. 

Hatásmód
A kankalin köptető hatásáért a növényben található szaponinok felelősek. A köptető hatás reflexesen, a gyomornyálkaháryta izgatásán keresztül alakul ki. Ennek eredményeként a hörgőkben nagyobb mennyiségű, hígabb váladék képződik, amely köhögéssel könnyebben eltávolítható.

Figyelmeztetések
Alkalmazásának mellékhatásaként a gyomor-bélnyálkahártya irritációja jelentkezhet, amelynek következtében emésztési panaszok (hányás, hasmenés, gyomorfájás) alakulhatnak ki. Mivel biztonságossága nem igazolt teljes körően, várandós és szoptató nőknek alkalmazása nem javasolható.


Kasvirág

A kasvirág fajok Észak-Amerikából származó, Európában is termesztett gyógynövények. A nemzetség több faját alkalmazzák a gyógyászatban. Az elsőként felhasznált növény az Echinacea angustifolia (keskenylevelű kasvirág), valamint az erre nagyon hasonlító E. pallida (halvány kasvirág) volt. Mindkét faj kb. fél méter magas fészekvirágzatú növény. Európában a hasonló összetételű és azonos hatású E. purpureát (bíbor kasvirág) termesztik nagyobb mennyiségben. A növények gyökerét és föld feletti részét egyaránt felhasználják.

Hagyományos alkalmazás
Az észak-amerikai indiánok a növények gyökeréből készült meleg borogatást a bőrsérülésekre, teáját fertőzéses betegségre alkalmazták. 

Bizonyított hatás
Az Echinacea-tartalmú készítmények immunmoduláns hatása széles körben elfogadott tény, azonban az egyes fajok humán hatásosságának bizonyítottsága eltérő mértékű. A vizsgálatok többségében két készítményt, az E. purpurea föld feletti részének présnedvét és egy kombinációs terméket (az E. purpurea és az E. angustifolia kivonatán kívül más növényeket is tartalmazó) alkalmaztak. Számos randomizált, kettős vak, placebókontrollos vizsgálatban bizonyították, hogy a kasvirág kivonat felső légúti fertőzésekben alkalmazva szignifikánsan csökkenti a gyógyulás idejét. Megfázás, felső légúti betegség esetén a készítmények elsősorban akkor hatásosak, ha a betegség kezdetén elkezdik a szedésüket. Az időben megkezdett kezelés lerövidíti a megbetegedés lefolyását, és enyhébbek a tünetek. A tartós, megelőzés célját szolgáló Echinacea-szedés a vizsgálatok többsége szerint nem indokolt, mivel nem csökkenti jelentősen a légúti megbetegedések kockázatát, ezért a kúraszerű használat a szakszerűbb.

Egy tanulmányban egy E. purpurea föld feletti részének préslevét tartalmazó kenőcs hatását vizsgálták . Gyulladásos bőrbetegségek, seb, ekcéma, égés, herpes simplex és visszérgyulladás miatt fekélyes láb kezelésében jelentős sikerrel alkalmazták a készítményt.

Hatásmód
A Echinacea-drogok immunstimuláns hatásáért jelenleg elsősorban a növényben található poliszacharidokat és alkamidokat tartják felelősnek. Hatásuk eddig feltárt mechanizmusai a fehérvérsejtek immunműködésének fokozása (fagocitózis aktiválása és fibroblasztok stimulálása, valamint a leukociták mobilitásának növelése) és antivirális hatásuk.

A növények poliszacharidjai és kávésav-származékai gátolják a hialuronidáz enzimet, a gyulladáscsökkentő, antimikróbás hatásokkal együtt valószínűleg ez állhat a kasvirágok sebgyógyító hatásának hátterében.

Figyelmeztetések
A fészekvirágzatúak családjának fajaival szembeni allergia esetén fennáll a keresztallergia kialakulásának eshetősége. Az Echinacea fajok alkalmazása biztonságos, jelentős nemkívánatos hatást nem írtak le. Immunszupresszív terápia (pl. szervátültetés után), krónikus progresszív betegségek (pl. TBC, szklerózis multiplex, leukémia, HIV-fertőzés) esetén alkalmazása ellenjavallt. Terhesség és szoptatás alatt alkalmazása nem javasolt.





Konyhakömény

A Carum carvi (konyhakömény, fűszerkömény) Eurázsiában honos, 30-80 cm magasra növő, eredetileg kétéves növény, amelynek egyéves termesztett változata is ismert. Fűszernövényként széles körben alkalmazzák. Gyógyászati céllal a növény termését és annak illóolaját használják fel.

Hagyományos felhasználás
A kömény számos nemzet konyhaművészetének alapvető fűszere, és ezzel párhuzamosan sokfelé alkalmazzák emésztést megkönnyítő, görcsoldó hatása miatt is.

Bizonyított hatás
A kömény görcsoldó, puffadásgátló hatását embereken végzett vizsgálatokban is igazolták.

Hatásmód
A kömény közismert görcsoldó hatása részben illóolaj-tartalmához, részben pedig vízoldékony vegyületeihez köthető.  Az illóolaj antibakteriális aktivitását  kísérletesen igazolták.

Figyelmeztetések
A konyhakömény a nagyon biztonságosan használható növények közé tartozik, jelentősebb mellékhatása, gyógyszer-kölcsönhatása nincs. Nagy dózisban tartósan alkalmazva (pl. alkoholos kivonat vagy illóolaj formájában ) máj- és vesekárosodást okozhat.




Közönséges ánizs

A Pimpinella anisum a Földközi-tenger vidékén őshonos, Közép-Európában és hazánkban is termesztett gyógy- és fűszernövény, amelynek a gyógyászatban termését és illóolaját alkalmazzák.

Hagyományos felhasználás
A népi gyógyászatban megfázásban köptetőként, puffadás ellen, tejelválasztás fokozására alkalmazzák.

Bizonyított hatás
Modern humán vizsgálatokat nem végeztek,  gyógyászati felhasználásának alapját a növénnyel nyert kísérletes eredmények, valamint tradicionális felhasználása során nyert tapasztalatok jelentik.

Hatásmód
Az ánizs illóolaja állatkísérletben görcsoldó, hörgőtágító, köptető hatásúnak bizonyult. 
Az olaj enyhe ösztrogénszerű hatást fejt ki (ezért alkalmazzák szőrnövekedést gátló kozmetikumokban)
Az ánizs tejelválasztást fokozó hatása az olajban található transz-anetol dopaminreceptoron kifejtett hatásával van összefüggésben.

Figyelmeztetések
Az ánizs ritkán allergiás bőrtüneteket vált ki. Az illóolaj kis mennyiségben hányingert, görcsöket okozhat, nagy dózisban májkárosító, vérnyomást emelő hatású lehet.



Közönséges orbáncfű

A Hypericum perforatum 30-60 cm magas, Európában honos, évelő növény. A gyógyászatban júniustól nyíló élénk sárga színű virágait tartalmazó hajtását alkalmazzák.

Hagyományos alkalmazás
Az orbáncfű olajos kivonatát bőrgyulladások, sebek, égések kezelésére régóta alkalmazzák, a növény belsőleges, központi idegrendszert célzó használata kisebb múltra tekint vissza.

Bizonyított hatás
A közönséges orbáncfű hatásosságát enyhe és középsúlyos depresszióban számos, megfelelő minőségű (kontrollos, kettős vak) humán vizsgálatot igazolja. 

Hatásmód
Az orbáncfű antidepresszáns hatásossága elsősorban azon alapul, hogy egyes idegi ingerületátvivő anyagok (dopamin, a noradrenalin, a szerotonin, a γ-aminovajsav) koncentrációját az idegsejtek közötti (szinaptikus) térben. Ezért a növényben található floroglucinszármazékok (hiperforin) felelősek. Állatkísérletekben beigazolódott, hogy az orbáncfűkivonatok hatásossága szoros korrelációban van a hiperforintartalmukkal. 

Figyelmeztetések
A klinikai vizsgálatok adatai szerint az orbáncfűkészítmények alkalmazása viszonylag kevés mellékhatással jár (jellemzően emésztési panaszok). Túladagolva érzékeny egyénekben fényérzékenyítő lehet.

A máj enzimeire hatva több gyógyszer lebomlását, kiürülését fokozza, így azok hatása csökken.  A mindennapos gyakorlat szempontjából a digoxin, az orális fogamzásgátlók, a teofillin és az orális véralvadásgátlók vérplazmaszintjének csökkenése a legfontosabb a lehetséges következmények miatt. Nem kevésbé jelentős, de ritkábban előforduló mellékhatás a ciklosporin plazmaszintjének csökkenése, ami szervátültetést követően akár a beültetett szerv kilökődéséhez is vezethet. A HIV-ellenes kezelésben részesülő betegek számára ellenjavalltak az orbáncfűkészítmények, mert csökkentik a vírusellenes szerek plazmaszintjét. A szerotoninszintre ható antidepresszánsok hatása viszont fokozódhat, ami azok mellékhatásainak megjelenéséhez vezethet. 

Terhes nőknek és szoptató kismamáknak nem javasolt az orbáncfűkészítmények szedése.


Közönséges párlófű

Az Agrimonia eupatoria Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában is honos, 50-100 cm magas évelő növény, amelynek a gyógyászatban összehúzó, kesernyés ízű hajtását használják fel.

Hagyományos alkalmazás
A párlófüvet a népi gyógyászatban külsőleg és belsőleg is használták. A szájon át fogyasztva elsősorban hasmenés csillapítására, külsőleg torok- és szájöblögetésére, szájpenész kezelésére alkalmazták.

Bizonyított hatás
A párlófű hatóanyagainak, a cserzőanyagoknak hasmenésellenes hatását alaposan bizonyították, de magával a párlófűvel nem végeztek humán vizsgálatokat. Gyógyászati alkalmazása hagyományos felhasználásán és a hatóanyagaival kapcsolatos farmakológiai ismereteken alapul.

Hatásmód
A hasmenésellenes hatásért elsősorban a cserzőanyagok felelősek, amelyek gátolják a víz kiáramlását a bélbe, csökkentik a mérgek felszívódását és a fertőzéseket okozó kórokozók egy része ellen is hatnak. Felszínes bőrgyulladás esetén csökkentik a gyulladást, védőréteget alkotnak a bőr felszínén, elpusztítják a kórokozókat.

Figyelmeztetések
A cserzőanyagok nagy dózisban irritálhatják a nyálkahártyát és a bőrt, ezért gyulladásos bélbetegségekben és bőrsérülés, hámhiány esetén kerülni kell a túlzott alkalmazást. A cserzőanyagok gátolhatják a gyógyszerek, ásványi anyagok felszívódását, az ajánlottnál nagyobb dózisban történő alkalmazásuk székrekedést okozhat. 


Közönséges rozs

Ezek a gyógyszerek tartalmazzák:
POLLSTIMOL-CERNIL tabletta
A Secale cereale kalászos gabonanövény, amelyet elsősorban élelmezési céllal termesztenek.

Hagyományos alkalmazás
A növénynek nincs dokumentált jelentősebb népi gyógyászati felhasználása.

Bizonyított hatás
Egy kombinációs készítmény részeként a növény virágporából készült kivonatnak modern humán vizsgálatokban krónikus prosztatagyulladásban, jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban való hatásosságát igazolták. A pollenextraktum-keverék pla­ce­bóval szemben szignifikánsan csökkentette a szubjektív panaszokat, a reziduális vi­ze­let­térfogatot, de nem volt hatással a vizeletáramlás sebességére. Egyes vizsgálatok sze­rint kis mértékben a prosztata térfogatát is csökkentheti.

Hatásmód
A pollenkivonat-keverék hatásának jelentősebb kom­ponensei a gyulladáscsökkentés, az 5-α-re­duk­táz enzim gátlása és az α-adrenerg receptorok blokkolása.

Figyelmeztetések
A pollenextraktum jól tolerálható, a nemkívánatos mellékhatások ritkák és átmenetiek. A vizs­gálatokban emésztőszervi panaszok és allergiás reakciók kialakulásáról szá­mol­tak be.

Fontosabb hivatkozások

Közönséges tök

A közönséges tök egyéves, Amerikában őshonos növény, amely a 16. században került Eu­ró­pá­ba. Gyó­gyá­sza­ti szempontból a tökmagból készült olaj bír jelentőséggel, de a mag fogyasztása is kedvező hatású. Ma már a speciálisan nemesített, maghéj nélküli stájer olajtökből (C. pepo convar. pepo var. sty­riaca) préselik az olajat.

Hagyományos alkalmazás
El­ső európai gyógyászati vonatkozású említése a 19. századból maradt fenn, ami­kor fé­regű­ző­ként használták. Korabeli és későbbi források a drogot számos más pa­nasz, többek kö­zött húgyúti betegségek kezelésére is ajánlották. Hasonló, vize­let­haj­tó­ként történő al­kalmazását több észak-amerikai indián törzsnél megfigyelték. Az eu­ró­pai népi gyó­gyá­szatban féregűzőként terjedt el legjobban.

Bizonyított hatás
A tökmaggal, tökmagolajjal végzett néhány klinikai vizsgálat azt igazolja, hogy a növény termékei a placebónál szignifikánsan ha­táso­sabb ke­zelést (a tünetek jelentős csökkenését) jelentenek jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban. Tartós alkalmazás esetén  mérsékelten csökkenti a vérzsírszintet.

Hatásmód
A tökmag hatásának mechanizmusa nem teljesen tisztázott. A tökmagolaj Δ7-fi­to­szterintartalma gátolja a prosztatamegnagyobbodásban szerepet játszó 5-α-reduktáz enzimet és az 5-α-reduktáz segítségével képződött vegyület (dihidro-tesztoszteron) kapcsolódását az and­ro­gén­receptorokhoz.

Figyelmeztetések
A tökmag (és olaja) biztonságosan alkalmazható, mellékhatásként ritkán hasmenés fordulhat elő.




Kukorica

A Zea mays csöves szemtermést hozó, Amerikából származó gabonanövény. Elsősorban táplálkozási célra termesztik, de ípari célra is hasznosítják: terméséből keményítőt, szárából, torzsájából számos kémiai anyagot, polimert állítanak elő szerves kémiai módszerekkel.
 
Hagyományos alkalmazás
A kukorica bibéjét a népi gyógászatban vizelethajtóként alkalmazták. 

Bizonyított hatás 
Egy kombinációs készítmény részeként a növény virágporából készült kivonatnak modern humán vizsgálatokban krónikus prosztatagyulladásban, jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban való hatásosságát igazolták. A pollenextraktum-keverék pla­ce­bóval szemben szignifikánsan csökkentette a szubjektív panaszokat, a reziduális vi­ze­let­térfogatot, de nem volt hatással a vizeletáramlás sebességére. Egyes vizsgálatok sze­rint kis mértékben a prosztata térfogatát is csökkentheti.

Hatásmód
A pollenkivonat-keverék hatásának jelentősebb kom­ponensei a gyulladáscsökkentés, az 5-α-re­duk­táz enzim gátlása és az α-adrenerg receptorok blokkolása.
A kukoricabibe kivonatának gyulladáscsökkentő, antioxidáns, vizelethajtó, vércukor- és koleszterinszint-csökkentő hatását kísérletesen igazolták.

Figyelmeztetések
A pollenextraktum jól tolerálható, a nemkívánatos mellékhatások ritkák és átmenetiek. A vizs­gálatokban emésztőszervi panaszok és allergiás reakciók kialakulásáról szá­mol­tak be.

Fontosabb hivatkozások

Kutyabenge

A kutyabenge (Rhamnus frangula) Közép-Európában és Ázsiában honos cserje, amelynek fiatal ágairól lefejtett kérgét, annak kivonatát vagy az abból kiynert hatóanyagokat használják a gyógyászatban.

Hagyományos alkalmazás
A kutyabengekérget tradicionálisan évszázadok óta hashajtásra használják.

Bizonyított hatás
A kutyabengekéreggel kevés humán vizsgálatot végeztek, de hatóanyagaival (antranoidokkal) kapcsolatos kísérleti és humán bizonyítékok alapján a kéreg és hatóanyagai a racionális terápia részének tekinthetők.

Hatásmód
A kutyabengekéreg hatóanyagai, az antranoidok (közéjük tartozik a frangulaemodin) közvetlenül hatnak a bélnyálkahártyára és a bél simaizmaira. Bizonyos ioncsatornák működésének befolyásolásával megakadályozzák a  nátrium és víz felszívódását és fokozzák kiáramlásukat. A bélnyálkahártya receptorainak izgatásával fokozzák a vastagbél motilitását (ritmusos összehúzódását), így a gyorsabban végighaladó béltartalomból kevesebb víz szívódik fel. Hatása drasztikus és gyorsan alakul ki.

Figyelmeztetések
Az antranoidok leggyakoribb mellékhatása az egyéni érzékenységtől függően kialakuló görcsös hasfájás. Alkalmazásuk várandósság alatt ellenjavallt. A felszívódó vegyületek az anyatejben is kiválasztódhatnak, ezért óvatosságból szoptató anyáknak sem javasolt alkalmazásuk.
Hosszú időn át történő alkalmazásuk nem javasolt, mivel folyadék- és elektrolitzavarok alakulhatnak ki. Az elektrolitzavar legfontosabb része az alacsony káliumszint, ami tovább súlyosbíthatja a székrekedést, fokozza a szívglikozidok hatását, súlyosabb esetben szívritmuszavar is jelentkezhet.

Adatbázisunkban jelenleg 285 termék és 101 gyógynövény található.