Gyógynövények

Összes
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V
W
X
Y
Z
Gyógynövények

Fahéjfa

A gyógyászatban felhasznált fahéj két faj, a Cinnamomum zeylanicum (ceyloni fahéjfa) és a Cinnamomum cassia (kasszia fahéjfa) termékei. A Cinnamomum zeylanicum Indiában és Ceylon szigetén őshonos, számos trópusi országban termesztésbe vont, közepes méretű örökzöld fa. A ceyloni fahéj a 6-7 éves fák ágairól lefejtett kéreg, ebből, és a fa leveléből illóolaj is nyerhető. A ceyloni fahéj mellett a kasszia (kínai) fahéj is használatos, ennek színe világosabb, mint a ceyloni fahéjé. Ebből is előállítanak illóolajat.
A fahéjat napjainkban gyógy- és fűszernövényként, valamint élelmiszer- és kozmetikai ipari alapanyagként is széleskörűen felhasználják.

Hagyományos alkalmazás
A fahéjat elsősorban emésztési zavarokban (puffadás, görcsök, étvágytalanság) alkalmazzák az ázsiai tradicionális gyógyászatban de ezen kívül számos felhasználása (pl. vércukorszint-csökkentő) ismert. 

Bizonyított hatás
A fahéj hatásait alátámasztó humán bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, felhasználása főként a tradicionális alkalmazás során nyert tapasztalatokon alapul. Vércukorszint-csökkentő hatásával kapcsolatban vannak biztató eredmények, a fahéj ilyen célú terápiás alkalmazása tudományosan még nem kellőképpen alátámasztott.

Hatásmód
A ceyloni fahéjfa kérgéből kinyert illóolaj antibakteriális, gombaellenes és simaizomgörcs-oldó aktivitását számos kísérletes modellben igazolták. 

Újabb állatkísérletes eredmények szerint a fahéjfakéreg kivonata csökkenti a vércukorszintet, de a hatás pontos mechanizmusa és az azért felelős vegyületek nem ismertek.

Figyelmeztetések
Az illóolajjal való érintkezés után mellékhatásként allergiás reakció jelentkezhet. A fahéj terápiás célú alkalmazása nem javasolt  terhességben, gyomor- és nyombélfekélyben, illetve fahéj- és perubalzsam-allergia esetén. Nagy dózisú fahéjfogyasztás csökkentheti a vércukorszintet. A ceyloni fahéjhoz viszonyítva a kasszia fahéj viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz kumarinokat. Ezzel hozató összefüggésben, hogy nagy dózisú, tartós fogyasztása esetén állatkísérletekben májkárosodást írtak le, de humán megfigyelések csak enyhe, az alkalmazást követően múló eltérésekről szólnak.


Fehér üröm

Az Artemisia absinthium Magyarországon vadon is előforduló, 50-150 cm magas évelő növény, amelynek virágos hajtását használják a gyógyászatban.

Hagyományos felhasználás
A fehér üröm tradicionálisan alkalmazott, bevált szer emésztési panaszok enyhítésében: étvágyjavítóként, epebántalmak és egyéb emésztési zavarok kezelésére használják.

Bizonyított hatás
Az üröm gyógyászati alkalmazása a növény hagyományos népi alkalmazásán és a benne található keserűanyagokkal kapcsolatos farmakológiai ismereteken alapul. Más keserűanyag-tartalmú szerekhez hasonlóan az üröm is gyomornedv-elválasztást fokozó, epehajtóhatású. Igazolt, hogy a vékonybélben fokozza az emésztőenzimek szekrécióját.

Hatásmód
A keserűanyagok fokozzák az étvágyat és elégtelen gyomornedv-elválasztás esetén fokozzák a szekréciót és az epetermelést.

Figyelmeztetések
A fehér üröm illóolaja az idegsejteket károsító tujont tartalmaz. Az üröm (illóolajának) extrém nagy dózisának alkalmazása esetén epilepsziához hasonló görcsök, enyhébb esetben hányás, zavartság, szédülés, fejfájás, hasi görcsök jelentkezhetnek. Az üröm négy hétnél hosszabb ideig tartó folyamatos alkalmazása , valamint fogyasztása terhességben vagy szoptató anyáknak ellenjavallt
Gyomor- és nyombélfekély betegségben szenvedőknek alkalmazása nem javasolt, mivel fokozza a gyomorsav-elválasztást.
A fészkesvirágzatúak családjába tartozó növényfajok valamelyikével szembeni allergia esetén a fennáll a keresztallergia lehetősége.



Fekete nadálytő

A Symphytum officinale nedves területeket kedvelő, bíbor vagy rózsaszín virágú évelő nö­vény, amelynek a gyógyászatban elsősorban a gyökerét hasznosítják. 

Hagyományos alkalmazás
A népi gyógyászatban zúzódások, csonttörések ke­ze­lésére használták, erre utal egyik népies neve is (forrasztófű). Már az ókorban is al­kal­mazták hasonló céllal: a csatákban szerzett sebeket, töréseket a nadálytő gyökerének pép­szerű masszájával kezelték. A megkeményedő massza védelmet nyújtott a sebnek, és állítólag gyorsította a gyógyulást.

Bizonyított hatás
Placebókontrollos, kettős vak vizsgálatban a nadálytőkrém a placebónál ha­tá­so­sab­ban csökkentette az ízületi- és izomfájdalmat ízületi gyulladás, rándulás esetén. 

Hatásmód
Állatkísérletekben a fekete nadálytő fájdalomcsilla­pító, gyulladás- és ödéma­csök­ken­tő hatását dokumentálták. Hatóanyaga, hatásának pontos módja nem ismert.

Figyelmeztetések
A fekete nadálytő szájon át alkalmazva akut májvéna-elzáródást (Budd-Chiari szind­ró­ma) okozhat, hosszú távon pedig májkárosító, rákkeltő, ezért csak kül­ső­leg alkalmazható. Mivel a mérgező hatásért felelős alkaloidok kis mértékben a bő­rön át is felszívódnak, a növény készítményeit évente korlátozott ideig szabad alkalmazni. Nem célszerű olyan ter­mékeket használni, amelyekben nem maximálják az alkaloidok kon­cent­rá­cióját, a házilag készített teák szájon át történő fogyasztása pedig tilos (leveléből, gyökeréből sem)! Ha a gyógyszereket az előirat szerint alkalmazzuk, az egészségkárosodás veszélye nem áll fenn. 
Szoptató és várandós nők szá­má­ra a nadálytő alkalmazása ellenjavallt.

Felfutó komló

A Humulus lupulus Európában őshonos, a mérsékelt égövön több kontinensen megtalálható, akár 10 méter hosszú szárú, vezetékekre felfuttatva termesztett, kapaszkodó évelő növény. A gyógyászatban használatos drogot a kétlaki növény termős virágzatait, vagy az azokból kifejlődő termést használják fel. A komló a középkor óta ismert söralapanyag, ízkorrigensként az élelmiszeriparban is alkalmazzák kivonatát.

Hagyományos alkalmazás
A komlót Ázsiától Európáig elterjedten használták nyugtalanság, álmatlanság kezelésére. A komlót, mint nyugtatót tradicionálisan teaként, tinktúraként vagy párnába töltve („komlópárnaként”) alkalmazták.

Bizonyított hatás
Csak komlót tartalmazó készítménnyel nem végeztek olyan humán vizsgálatot, amely bizonyította volna a hatást, azonban macskagyökérrel kombinált készítménye több tanulmányban hatásosnak bizonyult nyugtatóként, altatóként. A komló alkalmazása jelenleg főként a növény tradicionális használata során nyert tapasztalaton alapul. 

Hatásmód
A komló kivonatai állatkísérletekben nyugtató hatásúnak bizonyultak. Az egyik fő hatóanyag a metilbuténol, amellyel néhány vizsgálat szerint a hatást reprodukálni lehet. 

Figyelmeztetések
Mellékhatások nem ismertek. Várandósság, szoptatás alatti alkalmazása nem javasolt. Óvatosságra int, hogy a komló fokozhatja egyéb központi idegrendszeri depresszánsok (nyugtatók, alkohol) hatását.

Fokhagyma

A fokhagyma széles körben ismert, az ókor óta alkalmazott fűszer, napjainkban a legnépszerűbb gyógynövények közé tartozik. Gyógyászati és táplálkozási céllal egyaránt föld alatti részét (gumóját) használják. A feldolgozott termékek a (gyakran fagyasztva) szárított gumót porított formában, a fokhagyma olajos kivonatát, ritkábban illóolaját tartalmazzák. Esetenként a fermentált fokhagymát (aged garlic) is felhasználják.

Hagyományos alkalmazás
Az ókori Egyiptomban a fokhagymát a piramisokat építő rabszolgák munkaképességének megőrzésére, megbetegedésük megelőzésére alkalmazták. A középkorban hatásosnak gondolták a démonok és a vámpírok elriasztására, ez a népi hiedelem máig fennmaradt. Járványos betegségek megelőzésére is használták. A népi gyógyászatban ezen kívül számos egyéb célra, így lázcsillapítóként, vizelethajtóként, köptetőként és immunerősítőként is használták.

Bizonyított hatás
A fokhagyma szív-érrendszeri hatásai közül az érelmeszesedés lassítását, a koleszterinszintet  és vérnyomást csökkentő hatást megfelelő humán bizonyítékok támasztják alá.

Rendszeres, kúraszerű alkalmazása csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, ezért alkalmazzák érelmeszesedés kialakulásának lassítására. A humán vizsgálatokban az összkoleszterin-, az LDL- és a trigliceridkoncentráció átlagosan mintegy 10%-kos csökkenését lehetett elérni optimális dózisú fokhagymakezeléssel (mintegy 2,5-4 g gumónak megfelelő napi dózis). Prospektív vizsgálatokban a fokhagyma szedése csökkentette az érelmeszesedésre jellemző plakkok növekedését.

A vérnyomáscsökkentő hatást tanulmányozó humán vizsgálatok többségében enyhe, 2-17 Hgmm-es szisztolés és 3-16 Hgmm diasztolés nyomáscsökkenés volt megfigyelhető. 

A fokhagyma bizonyított antibakteriális és gombaellenes hatása révén légúti megbetegedések és a bőrgombafertőzések kezelésében is alkalmazható.

Hatásmód
In vivoa fokhagymapor és -olaj csökkentette a kísérleti állatokon előidézett magas koleszterinszintet, érelmeszesedést és magas vérnyomást, gátolta a vérrögök kialakulását.

Az vérrögellenes hatás részben a koleszterin-bioszintézis gátlásával magyarázható, ugyanis a fokhagyma jellegzetes szagú kéntartalmú vegyülete, az allicin és a fermentált termékekben található S-allilcisztein erősHMGCoA-reduktázgátló hatású. Mivel a fokhagyma mérsékelten növeli a HDL koncentrációját, az
LDL/HDL hányados kedvező irányba változik.

A drog állatkísérletekben tapasztalt vérnyomáscsökkentő hatása az ateroszklerotikus plakkok csökkentésével, valamint direkt vazodilatációval magyarázható.

Figyelmeztetések
Specifikus mellékhatások, ellenjavallatok nem ismertek. Vérrögellenes hatása miatt fokozhatja a véralvadásgátlók hatását, ezért műtétek előtt szedését érdemes felfüggeszteni, illetve véralvadásgátló kezelés alatt számolni kell a vérzési idő megnyúlásával (a rendszeres fokhagymafogyasztás szüneteltetése vagy a kezelés újbóli beállítása szükséges).

A fokhagyma fogyasztása kellemetlen leheletet és testszagot okoz, ami a nyers gumó és a készítmények néhány napos szedése után egyaránt kialakul. Terhesség és szoptatás alatt is biztonsággal alkalmazható.

Fontosabb hivatkozások



Fürtös poloskavész

A Cimicifuga racemosa Észak-Amerikából származó lágy­szá­rú növény, amelynek  ősszel begyűjtött, keserű-csípős ízű gyökerét és gyök­tör­zsét használják a gyógyászatban.

Hagyományos alkalmazás
A poloskavész az észak-amerikai indiánok tradicionális gyógynövénye, amelyet számos be­tegségben használtak, közülük kiemelkednek a nőgyógyászati alkalmazások. Európában a népi gyógyászatban menstruációs za­varok és klimaxszal társuló tünetek kezelésére alkalmazzák.

Bizonyított hatás
A poloskavész elsődleges alkalmazási célja a menopauzával kapcsolatos panaszok enyhítése, en­nek megfelelően a legtöbb humán vizsgálat is ezzel az indikációs területtel foglal­ko­zott. A vizsgálatokban a kezelést placebóval vagy a standard ösztrogénkezeléssel ha­son­lí­tották össze. A hatásosságot a panaszok intenzitásának különféle standard skálák alap­ján történő mérésével lehet meghatározni. A vizsgálatok többsége szerint a menopauzával kapcsolatos panaszok eny­hí­té­sé­ben a Ci­mici­fuga hatásossága eléri az ösztrogénkezelését, és szignifikánsan meg­ha­lad­ja a placebóét. A pszichoszomatikus (izzadás, hőhullám) és a pszichés (ide­ges­ség, dep­resszív hangulat) tünetek csökkentek, az életminőség javult. A csont­tö­meg­vesz­tés las­su­lását szintén igazolták humán vizsgálatban. 

Hatásmód
A po­los­ka­vész-kivonat közvetlen ösztrogénhatását az eddig elvégzett vizsgálatok kizárják, ugyanakkor szelektív ösztrogénreceptor-moduláló aktivitásának szerepe lehet a hatásosságban. A hatás jelentősebb tényezőjének a hormonrendszer regulációját  tartják. A növény kivonata állatok és ember esetén is a vér luteinizáló hor­mon-szintjének csökkenését okozta, ami magyarázatot adhat a pszichoszomatikus tünetek csökkenésére. Hatóanyagai nem ismertek.

Biztonságosság
Szakszerű alkalmazás esetén mellékhatások ritkán jelentkeznek. Leggyakrabban emész­té­si panaszok vagy fejfájás alakul ki, túladagolás esetén szintén ezek a tünetek lépnek fel. Hosszútávú szedés esetén súlygyarapodás előfordulhat. 
Néhány esteleírásban a poloskavész alkalmazásával májműködési zavart hoztak összefüggésbe, de az ok-okozati összefüggés nem tisztázott. Májkárosodásra utaló tünetek esetén (a bőr és a szem sárgasága, sötét színű vizelet, gyomortáji fájdalom, hányiger, étvágytalanság, fáradtság) a kezelést abba kell hagyni és orvoshoz kell fordulni.


Fűzfa

A fűzfa, latinul Salix fajok (Salix alba, Salix fragilis, Salix purpurea stb.) Közép-Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában honos, folyóvizek melletti árterületeken élő növények. A gyógyászatban a hazánkban is előforduló fűz fajok barnásszürke kérge szolgáltatja. A fűzfa kérgében található vegyületekből fejlesztették ki az első  modern gyulladáscsökkentő hatóanyagot, a nem-szteroid gyulladáscsökkentők első képviselőjét, az acetil-szalicilsavat.

Hagyományos felhasználás
A népi gyógyászatban a fűzfa kérgét hasonló céllal alkalmazzák, mint a modern terápiában a fűzfa vegyületeiből fejlesztett gyógyszereket: láz csillapítására, fájdalom csökkentésére. Javasolják reuma és egyéb mozgásszervi panaszok esetén is.

Bizonyított hatás
Viszonylag kevés humán vizsgálati adat áll rendelkezésünkre a fűzfakéreg hatásosságával kapcsolatban. Hatásosságát ízületi fájdalmak, hátfájás esetén tanulmányozták. A placebóhoz képest szignifikánsan csökkent a páciensek fájdalma. Egy vizsgálatban, amelyben a COX-2-gátló rofecoxibbal hasonlították össze, a fűzfakéreg kivonata a szintetikus szerhez hasonló hatásosságú volt. A vizsgálatok során kevés esetben tapasztaltak mellékhatást (hányinger, gasztrointesztinális fájdalom).

Hatásmód
A fűzfa kérgében találhatószalicilátok a szervezetben gyógyszer-előanyagként (prodrug) viselkednek. Az eredetileg gyulladáscsökkentő hatással nem rendelkező vegyületek a szervezetben alakulnak át a ciklooxigenáz (COX) enzimet gátló, gyulladásgátló szalicilsavvá. Emiatt a fűzfakéreg hatása később alakul ki és elhúzódóbb lesz, mint a szintetikus szalicilsav-származék gyógyszereké, ugyanakkor gyomorirritáló hatása mérsékeltebb.

Bár a fűzfakéregből kifejlesztett gyógyszervegyület, az acetil-szalicilsav izgatja a gyomor nyálkahártyáját, a természetes szalicilátokkal szembeni előnyös tulajdonsága, hogy gátolja a vérlemezkék összetapadását. A természetes szalicilátok ebből következően (az acetil-szalicilsavval ellentétben) nem alkalmazhatóak a vérrögképződés, infarktus megelőzésre.

Figyelmeztetések
A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekre jellemző emésztőrendzseri mellékhatások (gyomorégés, fekélyesedés) a fűzfa esetén ritkán fordulnak elő a kisebb dózis és a tartalomanyagok kinetikája következtében, ugyanakkor a kéreg magas cseranyagtartalma okozhat panaszokat. Elővigyázatosságból, a Reye-szindróma megelőzése érdekében  lázas gyermekek kezelésére nem alkalmazható. Mellékhatásként előfordulhat túlérzékenységi reakció, aszpirinérzékenyeknek tilos alkalmazni a drogot. Ellenjavallt asztmások, cukorbetegek, köszvényesek, máj-vesebetegek, aktív gyomor- és nyombélfekélyben szenvedő páciensek fűzfakéreggel való kezelése. Terhesség és szoptatás során történő alkalmazása nem ajánlott. 

Fontosabb hivatkozások



Adatbázisunkban jelenleg 285 termék és 101 gyógynövény található.