Gyógynövények

Összes
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V
W
X
Y
Z
Gyógynövények

Egyiptomi útifű

Az egyiptomi útifű (Plantago ovata) a Földközi-tenger déli vidékétől Közép-Ázsiáig honos, 5-20 cm magas útifűféle, amelynek rózsaszínű, hússzínű, megszárított magját és könnyen leválasztható maghéját alkalmazzák a gyógyításban.

Hagyományos alkalmazás
Az egyiptomi útifű magját és maghéját elsősorban székrekedés kezelésére, emellett bőrbetegségek, hasmenés, aranyér  gyógyítására, vizelethajtó szerként alkalmazták az ázsiai és európai népi gyógyászatban.

Bizonyított hatás
Az egyiptomi útifű magjának és maghéjának hatásosságát klinikai vizsgálatok sokasága igazolja. A hashajtó hatást számos randomizált, placebókontrollal végzett vizsgálat bizonyítja; a vizsgálatok során szignifikáns mértékben növekedett a székletürítés gyakorisága székrekedésben, hasmenésben pedig formáltabb, ritkább székletürítést tapasztaltak. 

Koleszterinszint-csökkentő hatását számos vizsgálat támasztja alá. Az egyiptomi útifű maghéja a koleszterinszegény diéta mellett szignifikáns mértékben csökkentette a szérumkoleszterin- és vérzsírszintet.

Hatásmód
Az egyiptomi útifű magja és maghéja folyadékmegkötő képessége révén növeli a béltartalom térfogatát, amely a belek fizikai ingerlését és a béltartalom kiürülésének gyorsulását eredményezi. Túl híg béltartalom esetén a mag poliszacharidjai jelentős folyadékmegkötő-képességük révén növeli a béltartalom sűrűségét, ezáltal csökken székletürítés gyakorisága. 
A koleszterinszint-csökkentő hatás azzal magyarázható, hogy a poliszacharidok gátolják a koleszterin és a koleszterin képződéséhez szükséges epesavak felszívódását. A felszívódás gátlásával csökken az étkezés utáni vércukorszint-emelkedés is.

Figyelmeztetések
Székrekedés esetén a hatás kialakulásához figyelmet kell fordítani a fokozott mennyiségű folyadékbevitelre. Mellékhatásként jelentkezhet fokozott  puffadás, amely rendszerint a kezelés során fokozatosan megszűnik. Ritkán allergiás reakciók fordulhatnak elő. Bélelzáródás esetén alkalmazása tilos.
Csökkenthetik az ásványi sók, vitaminok, gyógyszerek felszívódását. Ezeket a szereket az útifű alkalmazása előtt vagy után legalább fél-egy órával kell bevenni. 
Cukorbetegség esetén ügyelni kell arra, hogy az egyiptomi útifű magja és maghéja lassíthatja a bélcsatornából a glükóz felszívódását, ezáltal az inzulinszükséglet változhat.




Eukaliptusz

Az eukaliptuszfa Ausztráliában őshonos, a helyi őslakosok számára gyógyászatilag nagyon jelentős növény. A modern gyógyászatban az eukaliptuszfa (Eucalyptus globulus) levelét és az eukaliptusz-illóolajat használják fel. Az eukaliptuszolaj több  Eucalyptus faj (E. globulus, E. polybractea, E. smithii) friss leveleiből vagy ágvégeiből nyerhető illóolaj.

Hagyományos alkalmazás
A népi gyógyászatban a levelet megfázásos betegségek kezelésén kívül számos gyulladásos, fertőzéses kórképben alkalmazzák, az illóolajat belsőleg és külsőleg felső légúti hurut tüneteinek enyhítésére, külsőleg pedig reumatikus panaszok csökkentésére alkalmazzák

Bizonyított hatás
Az eukaliptuszlevéllel vagy annak kivonatával nem végeztek humán vizsgálatokat, az illóolajjal és annak fő komponensével, a cineollal viszont annál többet. Az olaj nyákoldó, köptető hatású, enyhíti a megfázás tüneteit. A felsorolt hatások túlnyomórészt a cineolhoz köthetők. Klinikai vizsgálatok során az eukaliptuszolaj szignifikánsan csökkentette az orrnyálkahártya vérbőségét, az orrdugulást.

Hatásmód
A levél gyulladáscsökkentő hatását állatkísérletekben igazolták. Az illóolaj esetén antibakteriális, gombaellenes, vérbőséget fokozó, köptető, köhögéscsillapító hatást dokumentáltak.

Figyelmeztetések
Mellékhatások nem ismertek, azonban a levélből készült kivonatok és az illóolaj alkalmazását követően ritkán hányinger előfordulhat.
A levél kivonata és az eukaliptuszolaj nem alkalmazható belsőleg emésztőszervi gyulladás és májkárosodás esetén. Használatuk csecsemők és kisgyermekek esetén, az arcon, főleg az orr környékén ellenjavallt, mivel légzési nehézséget válthatnak ki.
Az olaj külsőleg nem, de belsőleg, hígítatlanul alkalmazva erősen mérgező.
Mivel a biztonságosságot igazoló adatok nem állnak rendelkezésre, az eukaliptuszolaj nem alkalmazható belsőleg terhesség és szoptatás ideje alatt.

Ezerjófű

A kis ezerjófű (Centaurium erythraea) Dél-Európában honos növény, amelynek virágos hajtását használják a gyógyászatban. Hasonló célra rokon fajok, így a C. majus és a C. suffruticosum is felhasználhatóak.

Hagyományos felhasználása
Az ezerjófüvet a népi gyógyászatban emésztési panaszok kezelésére, de ezen kívül számos más indikációval is használták (erre utal a magyar ezerjófű név is).

Bizonyított hatás
A kis ezerjófű hatásosságát humán vizsgálatokban nem igazolták, gyógyászati felhasználása elsősorban a tradicionális felhasználás során nyert tapasztalatokon és a benne található keserűanyagokkal kapcsolatos ismereteken alapul. 

Hatásmód
A keserűanyagok fokozzák az étvágyat és elégtelen gyomornedv-elválasztás esetén fokozzák a szekréciót és az epetermelést.
A kis ezerjófű vizelethajtó hatását állatkísérletekben igazolták, az ezért felelős hatóanyag nem ismert.

Figyelmeztetések
A kis ezerjófűnek nem ismertek specifikus mellékhatásai, de érvényes rá mindaz, amit a keserűanyagokkal kapcsolatban tudunk. Gyomor- vagy nyombélfekélyben szenvedőknek a keserűanyag-tartalmú drogok alkalmazása ellenjavallt, mert a gyomorsav-elválasztás fokozása súlyosbítja a panaszokat.
Biztonságossági adatok híján az ezerjófüvet nem tanácsos terhesség alatt alkalmazni.

Adatbázisunkban jelenleg 285 termék és 101 gyógynövény található.