Gyógynövények

Összes
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V
W
X
Y
Z
Gyógynövények

Aranyvessző

A modern gyógyászatban több aranyvessző fajt is felhasználnak. A közönséges aranyvessző (Solidago virgaurea) Európában őshonos faj, ezen kívül az Észak-Amerikából származó, nálunk agresszív gyomnövényként számon tartott magas aranyvessző (S. gigantea) és kanadai aranyvessző (S. canadensis) hajtását is hasznosítják. 

Hagyományos alkalmazás
Az aranyvessző fajokat a népi gyógyászatban vizelethajtóként, hasmenés, megfázás kezelésére, sebgyógyítóként is alkalmazzák.

Bizonyított hatás
Az aranyvessző alkalmazhatóságát elsősorban a hagyományos orvoslásban nyert tapasztalatok, az állatkísérletes adatok alapján tekinthetjük megalapozottnak, de a vizelethajtó, görcsoldó hatást néhány humán vizsgálati adat is alátámasztja.

Hatásmód
Az aranyvessző vizelethajtó, gyulladásgátló és görcsoldó hatását állatkísérletek igazolják. Az aranyvessző nem fokozza az ionok kiválasztását, így vérnyomás csökkentésére nem alkalmazható.

Figyelmeztetések
Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok nem ismertek. Várandósság alatt alkalmazása nem javasolt.



Barátcserje

A barátcserje (Vitex agnus-castus) a mediterrán régióból származó, ma már több kontinensen elterjedt, 2-5 m magasra növő cserje. A gyógyászatban a növény érett, kb. 5 mm átmérőjű, aromás illatú, enyhén csípős ízű termését használják.

Hagyományos alkalmazás
Termését évszázadokon át nőgyógyászati és húgyúti panaszok enyhítésére. A barátcserje régóta összekapcsolódik a tisztasággal, szűziességgel. A szerzetesek a növény bogyóját fűszerként a bors helyett, a nemi vágy leküzdésére fogyasztották. Felhasználásának céljaival kapcsolatosak a növény magyar, illetve latin, angol és német nevei is [agnus castus (latin): ártatlan bárány; Piper monachorum (latin), Monk’s pepper (angol), Mönchspfeffer (német): szerzetesek borsa]. A bors elnevezés a termés enyhén csípős ízére utal.

Bizonyított hatás
A növénnyel végzett legtöbb vizsgálatot premenstruációs szindrómában szenvedő nők bevonásával végezték. A kezelés hatásosságát általában a pszichés és szomatikus (testi) tünetek, pl. a mellfeszülés, mellfájdalom szubjektív intenzitását felmérő kérdőív kitöltésével értékelték. A vizsgálatok zöme alátámasztja a barátcserje hatásosságát a tüneteinek enyhítésében.
A magas prolaktinszinttel összefüggő női terméketlenség esetén is tanulmányozták a barátcserje hatásosságát. A kezelések eredményességét jelzi, hogy a menstruációs ciklusok normalizálódása, a prolaktinkoncentráció csökkenése és a teherbeesések számának növekedése volt megfigyelhető.

Hatásmód
A barátcserje termésének kivonata állatkísérletekben csökkentette az agyalapi mirigy prolaktintermelését. A prolaktinszekréció csökkentése a dopaminreptorok szelektív ingerlésével alakul ki. A barátcserje prolaktinszint-csökkentő hatása terápiás szempontból azért jelentős, mert premenstruációs szindrómában gyakran magas a hormon szintje, ami összefüggésben van a tünetek egy részével (pl. mellfeszülés és -fájdalom). A prolaktinszint-csökkenés humán vizsgálatokban is kimutatható. A hatásért felelős vegyületek nem ismertek.

Figyelmeztetések
Jellegzetes mellékhatásai nincsenek, használata során ritkán allergia vagy intenzívebb menstruációs vérzés jelentkezhet.
Várandósság és szoptatás alatt nem ajánlatos alkalmazni (előbbi esetben nincs is értelme, utóbbi esetben a prolaktinszint csökkenése a tejelválasztás mérséklődéséhez vezethet). A drog dopaminreceptorokon keresztül kialakuló hatása miatt fennáll a lehetősége az azonos támadásponton ható szerekkel kialakuló kölcsönhatásnak (pl. dopaminantagonisták: metoklopramid, butirofenonok; dopaminagonisták: bromokriptin). A barátcserje mell- és pajzsmirigydaganat esetén ellenjavallt.

Benedekfű

Az áldott benedekfű, azaz a Cnicus benedictus mediterrán származású, Magyarországon is termesztett növény, amelynek vi­rágos hajtását alkalmazzák a gyógyászatban.

Hagyományos felhasználás
A középkorban nagy becsben tartották, azt gondolták, minden betegség gyógyítására alkalmas (erre utal latin és magyar neve: benedictus, azaz áldott). A benedekfüvet a népi gyógyászatban étvágyjavítóként, epehajtóként, valamint kül­sőleg sebek gyógyítására használják.

Bizonyított hatás
A benedekfű tradicionális étvágyjavító szer, ezt a hatását kísérletesen még nem tanulmányozták. Felhasználása tradicionális alkalmazásán és a keserűanyagokkal kapcsolatos farmakológiai ismereteken alapul.

Hatásmód
A növényben található keserűanyagok fokozzák az étvágyat és elégtelen gyomornedv-elválasztás esetén fokozzák a szekréciót és az epetermelést.

A sebgyógyító hatást állatkísérletes ered­mé­nyek igazolják; kialakulásában fontos szerepe van a cserzőanyagoknak és a növényben található kni­cin nevű vegyület gyulladáscsökkentő aktivitásának.

Figyelmeztetések
Gyomor- és nyombélfekély betegségben szenvedőknek alkalmazása nem javasolt, mivel fokozza a gyomorsav-elválasztást. Használata terhesség és szoptatás alatt nem javasolt. 
A fészkesvirágzatúak családjába tartozó növényfajok valamelyikével szembeni allergia esetén a fennáll a keresztallergia lehetősége.

Boróka

A közönséges boróka egész Európában, továbbá a mérsékelt, valamint a hidegebb klímájú területeken vadon előforduló,  örökzöld cserje vagy kis fácska. Álbogyós termését fűszerként, a termést és az abból nyert illóolajat gyógyászati céllal is felhasználják.

Hagyományos felhasználás
A borókabogyót és illóolaját vizelethajtóként, görcsoldóként és étvágyjavítóként alkalmazzák, a borókaolajat elsősorban külsőleg izomfájás, reumás ízületi panaszok csökkentésére bedörzsölőszerekben használják fel. 

Bizonyított hatás
A borókaolajjal és a tobozbogyóval nem végeztek klinikai vizsgálatokat. Gyógyászati alkalmazása a tradicionális felhasználás során nyert tapasztalatokon, valamint a állatkísérleteken alapul.

Hatásmód
Az illóolaj vizelethajtó és antibakteriális hatását kísérletesen igazolták.

Figyelmeztetések
A boróka alkalmazását várandósság alatt kerülni kell, mert a méh simaizomzatát összehúzza. A boróka illóolaját lehetséges vesekárosító hatása miatt négy hétnél hosszabb ideig nem tanácsos alkalmazni. Vesebetegeknek kerülendő a felhasználása.


Borostyán

A közönséges borostyán (Hedera helix) a Hedera nemzetség egyetlen, Magyarországon őshonos faja, ami Európa nagy része mellett Afrikában és Ázsiában egyaránt megtalálható. Fás szárú, nem élősködő, örökzöld kúszónövény, amelynek rövid kapaszkodógyökerei táplálék- és folyadékfelvételre nem alkalmasak. Kedvező környezetben (pl. fákon, falakon) 20–30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beterítheti. A borostyánt szívóssága és betegségekkel szembeni jó ellenállósága kedvelt dísznövénnyé tette. Gyógyászati céllal a H. helix levelét alkalmazzák.

Hagyományos alkalmazás
A népi gyógyászatban a növényt számos betegség (pl. máj- és epepanaszok, reuma, köszvény) kezelésére alkalmazták, köptető hatására csak a múlt század közepén figyeltek fel. Mára ez a növény elsődleges felhasználási célja.

Bizonyított hatás
Borostyánkivonatokkal számos randomizált, kettős vak, placebókontrollos klinikai vizsgálatot végeztek különböző eredetű krónikus légúti obstrukcióval járó betegségben vagy hörghurutban szenvedő betegek bevonásával. Mind felnőttek, mind gyermekek esetén a vizsgálatok zöme pozitív eredménnyel zárult. Nemcsak a nyákelválasztással járó köhögéssel társuló hörghurut tünetei enyhültek, hanem olyan kínzó, száraz köhögéssel járó betegségek esetén is hatásosnak bizonyult a növény, mint a szilikózis

Hatásmód
A borostyán kivonata kifejezett köptető és hörgőtágító hatással bír. A hatások a növény szaponinjaihoz köthetőek. A köptető hatás reflexesen, a gyomornyálkahártya izgatásával alakul ki, a hörgőtágító hatás a β2-adrenerg receptorokon kifejtett aktivitás eredménye.

Figyelmeztetések
Leggyakoribb mellékhatásai (hányinger, hasmenés) a szaponinok nyálkahártya-izgató hatásával függnek össze. Ugyanezen okból gyomor- és nyombélfekélyben szenvedőknek nem javasolt. Mivel biztonságossága nem bizonyított, várandósoknak és szoptató nőknek alkalmazása ellenjavallt. Gyógyszerkölcsönhatásai nem ismertek.
Bőrkontaktus esetén allergiás reakció jelentkezhet, de ennek előfordulása szájon át történő alkalmazás esetén nem reális veszély. A borostyán terápiás alkalmazása nagyon ritkán okoz túlérzékenységet.


Borsosmenta

A menta nagyon sokoldalúan alkalmazható, népszerű gyógynövény, amely az élelmiszeripar számára is jelentős nyersanyag. A legnagyobb mennyiségben felhasznált menta fajt, a borsosmentát (Mentha piperita) valószínűleg a 17. században állították elő más fajok keresztezésével. Célzott, nagy területen folyó termesztése a 18. században kezdődött meg. A borsosmenta évelő, 50-80 cm magas, Európában és Észak-Amerikában is termesztett növény, amelynek levelét és illóolaját használják fel a gyógyászatban.

Hagyományos alkalmazás
A különböző mentafajokat tradicionálisan számos indikációval, de főleg epe- és bélpanaszok, megfázásos tünetek kezelésére használták, külsőleg bőrviszketés és fájdalom csillapítására használják.

Bizonyított hatás
A borsosmentaolaj számos klinikai vizsgálat szerint a placebónál hatásosabb volt a diszpepsziás tünetek enyhítésében. A mentaillóolaj hatásosságát az irritábilis bél szindróma kezelésében klinikai vizsgálatok igazolják. Az illóolaj több vizsgálat szerint csökkentette a vastagbél görcsét endoszkópiás vizsgálat során. Az olaj szájon át történő adagolásával a vizsgálatok kevesebb kellemetlenséggel és fájdalommal jártak.

A humán vizsgálatokban is bizonyított epehajtó hatáshoz kapcsolható, hogy illóolajat tartalmazó készítménnyel több vizsgálat szerint lehetséges volt a kisebb epekövek teljes feloldása. A szer tartós szedése után a kövek eltűntek, és elkerülhető volt a műtét.

A borsosmenta fejfájáscsillapító hatását nemrég írták le. A vizsgálatban a menta illóolajának 10%-os etanolos oldatát külsőleg, a homlok és/vagy a halánték bőrébe dörzsölve alkalmazták. A hatás egyenrangú volt a szokásos dózisban alkalmazott fájdalomcsillapítókéval.

Hatásmód
A borsosmenta illóolajának hatásmechanizmusa alaposan felderített. Az olaj a bélrendszer simaizmait (a kalciumion-beáramlás csökkentésével) relaxálja, ez a hatás az illóolaj fő komponenséhez, a mentolhoz köthető. Az illóolaj epehajtó hatása állatkísérletekben nyert bizonyítást. A mentalevél esetén az epeképződés fokozása (nem pedig az epehólyag összehúzódásának fokozása) van előtérben, amely részben a levél flavonoidjainak tulajdonítható.

A borsosmentaolaj előnyösen alkalmazható köptetésre. A hörgőkben csökkenti a sűrű, viszkózus nyák termelését, de ugyanakkor serkenti a hígabb váladékot termelő mirigyek aktivitását, ezáltal a nyák sűrűsége csökken és köhögéssel könnyebben eltávolítható. A köptető hatást fokozza, hogy az illóolaj a felületi feszültséget is csökkenti. Szájon át történő bevitel esetén az illó komponensek a bélben felszívódnak, kiválasztódnak a hörgőkben, ily módon elhúzódó, késleltetett hatást fejtenek ki. 

Az antibakteriális és hűsítő, enyhe helyi érzéstelenítő hatást bőrgyógyászati panaszok (pl. viszkető kiütések) kezelésében lehet hasznosítani.

A vérkeringés fokozásával enyhíti az ízületi- és izomfájdalmat.

Figyelmeztetések
A mentalevél kivonatának vagy az illóolajok ajánlott dózisának alkalmazása esetén nem jellemzőek a mellékhatások. Érzékeny egyéneknél az nyelőcső és a gyomor közötti záróizom ellazítása miatt reflux, „gyomorégés” alakulhat ki. 
Epehólyag-gyulladás, epeút-elzáródás és súlyos epe- és májkárosodás esetén nem alkalmazhatóak mentakészítmények. Ritkán túlérzékenységi reakció jelentkezhet.
Gyermekkorban fokozott a mentollal szembeni érzékenység, aminek következtében légzésmegállás vagy légúti görcs alakulhat ki, ezért 3 év alatti kisgyermekek esetén arcon, orrkenőcsben, vagy mellkasra kenve mentaillóolaj-tartalmú készítményt nem szabad alkalmazni.


Cickafark

A cickafark Európa-szerte elterjedt évelő lágyszárú, magyar nevét selymes tapintású, hosszúkás leveleiről kapta. A közönséges cickafark (A. millefolium) hazánkban csupán nyomokban fedezhető fel. Hasonló céllal más, Magyarországon gyakran előforduló fajok, például az A. collina (mezei cickafark) és az A. asplenifolia (sziki cickafark) virágos hajtása is felhasználható.

Hagyományos alkalmazás
A növény hagyományos alkalmazásainak köre rendkívül kiterjedt. Külsőleg zúzódás, duzzanat borogatására és sebkezelésre, belsőleg megfázásos állapot, hasmenés, étvágytalanság, görcsös emésztési panaszok, menstruációval kapcsolatos panaszok kezelésére alkalmazza a növényt a tradicionális gyógyászat. A népi gyógyászatban a vérző aranyér és az orrvérzés szere volt, valamint nyugtatóként is használták.

Bizonyított hatás
Hatásosság igazolására irányuló modern humán vizsgálatokat nem végeztek a cickafark kivonataival, a gyulladáscsökkentő hatóanyagok jelenléte azonban alapot szolgáltat a gyógyászati alkalmazások egy részének.

Hatásmód
Kivonatának, illóolajának gyulladáscsökkentő hatása igazolt (ez az ún. azulén szeszkviterpénekhez köthető). 
Simaizomgörcs-oldó hatása flavonoidjainak tulajdonítható.
Illóolaja antimikróbás hatású egyes kórokozókkal szemben.

Figyelmeztetések
Specifikus mellékhatásai nincsenek. A cickafark a közepes allergizáló potenciálú növények közé tartozik. Fészekvirágzatú növényekkel szembeni túlérzékenység esetén a cickafark készítményeit kerüljük a keresztallergia kialakulásának veszélye miatt. Az illóolajában kis mennyiségű tujon (nagy mennyiségben magzat- és idegrendszert károsító lehet) található, ezért várandósság idején alkalmazása ellenjavallt, szoptatás alatt túlzott fogyasztása nem javasolt.



Dél-afrikai muskátli

A dél-frikai muskátli Dél-Afrikában honos növényfajok gyűjtőneve. A gyógyászatban két faj, a Pelargonium sidoides és a Pelargonium reniforme (Geraniaceae) szárított, aprított gyökerét használják.

Hagyományos alkalmazás
A dél-afrikai bennszülöttek (zuluk) már régóta alkalmazták gyomor-bélrendszeri megbetegedések, légúti fertőzések, TBC kezelésére a dél-afrikai muskátlit. Helyi neve Umckaloabo, amely súlyos köhögést jelent.

Bizonyított hatás
Klinikai (placebokontrollos, kettős vak) vizsgálatok során a gyökérből készült kivonat hatásosnak mutatkozott akut bronchitis (hörghurut) és mandulagyulladás kezelésében. A kezelés a placebóhoz viszonyítva szignifikánsan csökkentette a betegséggel járó tüneteket, elsősorban a köhögést. Hatóanyagai nem ismertek.

Hatásmód
Hatásmódja nem teljesen ismert. Legkorábban széles spektrumú antibakteriális aktivitását dokumentálták. A gyógyászati alkalmazás szempontjából legalább ilyen jelentőségű az immunmoduláns hatás, amely következtében a szervezet könnyebben megbirkózik a fertőzéses eredetű (megfázásos) megbetegedésekkel.

Figyelmeztetések
Komolyabb mellékhatása nem ismert. Elővigyázatosságból terhesség, szoptatás alatt, megnövekedett vérzési idő, súlyos máj- vagy vesekárosodás esetén nem alkalmazható. Növelheti az egyidejűleg adagolt véralvadásgátlók hatásosságát. Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a dél-afrikai muskátlit tartalmazó szer fogyasztása esetén a májműködés zavarait figyelték meg. Az összefüggés nem ismert, de májműködési zavar jele (a bőr és a szem sárgasága, sötét színű vizelet, gyomortáji fájdalom, hányiger, étvágytalanság, fáradtság) esetén a kezelést fel kell függeszteni.

Egyiptomi útifű

Az egyiptomi útifű (Plantago ovata) a Földközi-tenger déli vidékétől Közép-Ázsiáig honos, 5-20 cm magas útifűféle, amelynek rózsaszínű, hússzínű, megszárított magját és könnyen leválasztható maghéját alkalmazzák a gyógyításban.

Hagyományos alkalmazás
Az egyiptomi útifű magját és maghéját elsősorban székrekedés kezelésére, emellett bőrbetegségek, hasmenés, aranyér  gyógyítására, vizelethajtó szerként alkalmazták az ázsiai és európai népi gyógyászatban.

Bizonyított hatás
Az egyiptomi útifű magjának és maghéjának hatásosságát klinikai vizsgálatok sokasága igazolja. A hashajtó hatást számos randomizált, placebókontrollal végzett vizsgálat bizonyítja; a vizsgálatok során szignifikáns mértékben növekedett a székletürítés gyakorisága székrekedésben, hasmenésben pedig formáltabb, ritkább székletürítést tapasztaltak. 

Koleszterinszint-csökkentő hatását számos vizsgálat támasztja alá. Az egyiptomi útifű maghéja a koleszterinszegény diéta mellett szignifikáns mértékben csökkentette a szérumkoleszterin- és vérzsírszintet.

Hatásmód
Az egyiptomi útifű magja és maghéja folyadékmegkötő képessége révén növeli a béltartalom térfogatát, amely a belek fizikai ingerlését és a béltartalom kiürülésének gyorsulását eredményezi. Túl híg béltartalom esetén a mag poliszacharidjai jelentős folyadékmegkötő-képességük révén növeli a béltartalom sűrűségét, ezáltal csökken székletürítés gyakorisága. 
A koleszterinszint-csökkentő hatás azzal magyarázható, hogy a poliszacharidok gátolják a koleszterin és a koleszterin képződéséhez szükséges epesavak felszívódását. A felszívódás gátlásával csökken az étkezés utáni vércukorszint-emelkedés is.

Figyelmeztetések
Székrekedés esetén a hatás kialakulásához figyelmet kell fordítani a fokozott mennyiségű folyadékbevitelre. Mellékhatásként jelentkezhet fokozott  puffadás, amely rendszerint a kezelés során fokozatosan megszűnik. Ritkán allergiás reakciók fordulhatnak elő. Bélelzáródás esetén alkalmazása tilos.
Csökkenthetik az ásványi sók, vitaminok, gyógyszerek felszívódását. Ezeket a szereket az útifű alkalmazása előtt vagy után legalább fél-egy órával kell bevenni. 
Cukorbetegség esetén ügyelni kell arra, hogy az egyiptomi útifű magja és maghéja lassíthatja a bélcsatornából a glükóz felszívódását, ezáltal az inzulinszükséglet változhat.




Eukaliptusz

Az eukaliptuszfa Ausztráliában őshonos, a helyi őslakosok számára gyógyászatilag nagyon jelentős növény. A modern gyógyászatban az eukaliptuszfa (Eucalyptus globulus) levelét és az eukaliptusz-illóolajat használják fel. Az eukaliptuszolaj több  Eucalyptus faj (E. globulus, E. polybractea, E. smithii) friss leveleiből vagy ágvégeiből nyerhető illóolaj.

Hagyományos alkalmazás
A népi gyógyászatban a levelet megfázásos betegségek kezelésén kívül számos gyulladásos, fertőzéses kórképben alkalmazzák, az illóolajat belsőleg és külsőleg felső légúti hurut tüneteinek enyhítésére, külsőleg pedig reumatikus panaszok csökkentésére alkalmazzák

Bizonyított hatás
Az eukaliptuszlevéllel vagy annak kivonatával nem végeztek humán vizsgálatokat, az illóolajjal és annak fő komponensével, a cineollal viszont annál többet. Az olaj nyákoldó, köptető hatású, enyhíti a megfázás tüneteit. A felsorolt hatások túlnyomórészt a cineolhoz köthetők. Klinikai vizsgálatok során az eukaliptuszolaj szignifikánsan csökkentette az orrnyálkahártya vérbőségét, az orrdugulást.

Hatásmód
A levél gyulladáscsökkentő hatását állatkísérletekben igazolták. Az illóolaj esetén antibakteriális, gombaellenes, vérbőséget fokozó, köptető, köhögéscsillapító hatást dokumentáltak.

Figyelmeztetések
Mellékhatások nem ismertek, azonban a levélből készült kivonatok és az illóolaj alkalmazását követően ritkán hányinger előfordulhat.
A levél kivonata és az eukaliptuszolaj nem alkalmazható belsőleg emésztőszervi gyulladás és májkárosodás esetén. Használatuk csecsemők és kisgyermekek esetén, az arcon, főleg az orr környékén ellenjavallt, mivel légzési nehézséget válthatnak ki.
Az olaj külsőleg nem, de belsőleg, hígítatlanul alkalmazva erősen mérgező.
Mivel a biztonságosságot igazoló adatok nem állnak rendelkezésre, az eukaliptuszolaj nem alkalmazható belsőleg terhesség és szoptatás ideje alatt.

Ezerjófű

A kis ezerjófű (Centaurium erythraea) Dél-Európában honos növény, amelynek virágos hajtását használják a gyógyászatban. Hasonló célra rokon fajok, így a C. majus és a C. suffruticosum is felhasználhatóak.

Hagyományos felhasználása
Az ezerjófüvet a népi gyógyászatban emésztési panaszok kezelésére, de ezen kívül számos más indikációval is használták (erre utal a magyar ezerjófű név is).

Bizonyított hatás
A kis ezerjófű hatásosságát humán vizsgálatokban nem igazolták, gyógyászati felhasználása elsősorban a tradicionális felhasználás során nyert tapasztalatokon és a benne található keserűanyagokkal kapcsolatos ismereteken alapul. 

Hatásmód
A keserűanyagok fokozzák az étvágyat és elégtelen gyomornedv-elválasztás esetén fokozzák a szekréciót és az epetermelést.
A kis ezerjófű vizelethajtó hatását állatkísérletekben igazolták, az ezért felelős hatóanyag nem ismert.

Figyelmeztetések
A kis ezerjófűnek nem ismertek specifikus mellékhatásai, de érvényes rá mindaz, amit a keserűanyagokkal kapcsolatban tudunk. Gyomor- vagy nyombélfekélyben szenvedőknek a keserűanyag-tartalmú drogok alkalmazása ellenjavallt, mert a gyomorsav-elválasztás fokozása súlyosbítja a panaszokat.
Biztonságossági adatok híján az ezerjófüvet nem tanácsos terhesség alatt alkalmazni.

Fahéjfa

A gyógyászatban felhasznált fahéj két faj, a Cinnamomum zeylanicum (ceyloni fahéjfa) és a Cinnamomum cassia (kasszia fahéjfa) termékei. A Cinnamomum zeylanicum Indiában és Ceylon szigetén őshonos, számos trópusi országban termesztésbe vont, közepes méretű örökzöld fa. A ceyloni fahéj a 6-7 éves fák ágairól lefejtett kéreg, ebből, és a fa leveléből illóolaj is nyerhető. A ceyloni fahéj mellett a kasszia (kínai) fahéj is használatos, ennek színe világosabb, mint a ceyloni fahéjé. Ebből is előállítanak illóolajat.
A fahéjat napjainkban gyógy- és fűszernövényként, valamint élelmiszer- és kozmetikai ipari alapanyagként is széleskörűen felhasználják.

Hagyományos alkalmazás
A fahéjat elsősorban emésztési zavarokban (puffadás, görcsök, étvágytalanság) alkalmazzák az ázsiai tradicionális gyógyászatban de ezen kívül számos felhasználása (pl. vércukorszint-csökkentő) ismert. 

Bizonyított hatás
A fahéj hatásait alátámasztó humán bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, felhasználása főként a tradicionális alkalmazás során nyert tapasztalatokon alapul. Vércukorszint-csökkentő hatásával kapcsolatban vannak biztató eredmények, a fahéj ilyen célú terápiás alkalmazása tudományosan még nem kellőképpen alátámasztott.

Hatásmód
A ceyloni fahéjfa kérgéből kinyert illóolaj antibakteriális, gombaellenes és simaizomgörcs-oldó aktivitását számos kísérletes modellben igazolták. 

Újabb állatkísérletes eredmények szerint a fahéjfakéreg kivonata csökkenti a vércukorszintet, de a hatás pontos mechanizmusa és az azért felelős vegyületek nem ismertek.

Figyelmeztetések
Az illóolajjal való érintkezés után mellékhatásként allergiás reakció jelentkezhet. A fahéj terápiás célú alkalmazása nem javasolt  terhességben, gyomor- és nyombélfekélyben, illetve fahéj- és perubalzsam-allergia esetén. Nagy dózisú fahéjfogyasztás csökkentheti a vércukorszintet. A ceyloni fahéjhoz viszonyítva a kasszia fahéj viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz kumarinokat. Ezzel hozató összefüggésben, hogy nagy dózisú, tartós fogyasztása esetén állatkísérletekben májkárosodást írtak le, de humán megfigyelések csak enyhe, az alkalmazást követően múló eltérésekről szólnak.


Fehér üröm

Az Artemisia absinthium Magyarországon vadon is előforduló, 50-150 cm magas évelő növény, amelynek virágos hajtását használják a gyógyászatban.

Hagyományos felhasználás
A fehér üröm tradicionálisan alkalmazott, bevált szer emésztési panaszok enyhítésében: étvágyjavítóként, epebántalmak és egyéb emésztési zavarok kezelésére használják.

Bizonyított hatás
Az üröm gyógyászati alkalmazása a növény hagyományos népi alkalmazásán és a benne található keserűanyagokkal kapcsolatos farmakológiai ismereteken alapul. Más keserűanyag-tartalmú szerekhez hasonlóan az üröm is gyomornedv-elválasztást fokozó, epehajtóhatású. Igazolt, hogy a vékonybélben fokozza az emésztőenzimek szekrécióját.

Hatásmód
A keserűanyagok fokozzák az étvágyat és elégtelen gyomornedv-elválasztás esetén fokozzák a szekréciót és az epetermelést.

Figyelmeztetések
A fehér üröm illóolaja az idegsejteket károsító tujont tartalmaz. Az üröm (illóolajának) extrém nagy dózisának alkalmazása esetén epilepsziához hasonló görcsök, enyhébb esetben hányás, zavartság, szédülés, fejfájás, hasi görcsök jelentkezhetnek. Az üröm négy hétnél hosszabb ideig tartó folyamatos alkalmazása , valamint fogyasztása terhességben vagy szoptató anyáknak ellenjavallt
Gyomor- és nyombélfekély betegségben szenvedőknek alkalmazása nem javasolt, mivel fokozza a gyomorsav-elválasztást.
A fészkesvirágzatúak családjába tartozó növényfajok valamelyikével szembeni allergia esetén a fennáll a keresztallergia lehetősége.



Fekete nadálytő

A Symphytum officinale nedves területeket kedvelő, bíbor vagy rózsaszín virágú évelő nö­vény, amelynek a gyógyászatban elsősorban a gyökerét hasznosítják. 

Hagyományos alkalmazás
A népi gyógyászatban zúzódások, csonttörések ke­ze­lésére használták, erre utal egyik népies neve is (forrasztófű). Már az ókorban is al­kal­mazták hasonló céllal: a csatákban szerzett sebeket, töréseket a nadálytő gyökerének pép­szerű masszájával kezelték. A megkeményedő massza védelmet nyújtott a sebnek, és állítólag gyorsította a gyógyulást.

Bizonyított hatás
Placebókontrollos, kettős vak vizsgálatban a nadálytőkrém a placebónál ha­tá­so­sab­ban csökkentette az ízületi- és izomfájdalmat ízületi gyulladás, rándulás esetén. 

Hatásmód
Állatkísérletekben a fekete nadálytő fájdalomcsilla­pító, gyulladás- és ödéma­csök­ken­tő hatását dokumentálták. Hatóanyaga, hatásának pontos módja nem ismert.

Figyelmeztetések
A fekete nadálytő szájon át alkalmazva akut májvéna-elzáródást (Budd-Chiari szind­ró­ma) okozhat, hosszú távon pedig májkárosító, rákkeltő, ezért csak kül­ső­leg alkalmazható. Mivel a mérgező hatásért felelős alkaloidok kis mértékben a bő­rön át is felszívódnak, a növény készítményeit évente korlátozott ideig szabad alkalmazni. Nem célszerű olyan ter­mékeket használni, amelyekben nem maximálják az alkaloidok kon­cent­rá­cióját, a házilag készített teák szájon át történő fogyasztása pedig tilos (leveléből, gyökeréből sem)! Ha a gyógyszereket az előirat szerint alkalmazzuk, az egészségkárosodás veszélye nem áll fenn. 
Szoptató és várandós nők szá­má­ra a nadálytő alkalmazása ellenjavallt.

Felfutó komló

A Humulus lupulus Európában őshonos, a mérsékelt égövön több kontinensen megtalálható, akár 10 méter hosszú szárú, vezetékekre felfuttatva termesztett, kapaszkodó évelő növény. A gyógyászatban használatos drogot a kétlaki növény termős virágzatait, vagy az azokból kifejlődő termést használják fel. A komló a középkor óta ismert söralapanyag, ízkorrigensként az élelmiszeriparban is alkalmazzák kivonatát.

Hagyományos alkalmazás
A komlót Ázsiától Európáig elterjedten használták nyugtalanság, álmatlanság kezelésére. A komlót, mint nyugtatót tradicionálisan teaként, tinktúraként vagy párnába töltve („komlópárnaként”) alkalmazták.

Bizonyított hatás
Csak komlót tartalmazó készítménnyel nem végeztek olyan humán vizsgálatot, amely bizonyította volna a hatást, azonban macskagyökérrel kombinált készítménye több tanulmányban hatásosnak bizonyult nyugtatóként, altatóként. A komló alkalmazása jelenleg főként a növény tradicionális használata során nyert tapasztalaton alapul. 

Hatásmód
A komló kivonatai állatkísérletekben nyugtató hatásúnak bizonyultak. Az egyik fő hatóanyag a metilbuténol, amellyel néhány vizsgálat szerint a hatást reprodukálni lehet. 

Figyelmeztetések
Mellékhatások nem ismertek. Várandósság, szoptatás alatti alkalmazása nem javasolt. Óvatosságra int, hogy a komló fokozhatja egyéb központi idegrendszeri depresszánsok (nyugtatók, alkohol) hatását.

Fokhagyma

A fokhagyma széles körben ismert, az ókor óta alkalmazott fűszer, napjainkban a legnépszerűbb gyógynövények közé tartozik. Gyógyászati és táplálkozási céllal egyaránt föld alatti részét (gumóját) használják. A feldolgozott termékek a (gyakran fagyasztva) szárított gumót porított formában, a fokhagyma olajos kivonatát, ritkábban illóolaját tartalmazzák. Esetenként a fermentált fokhagymát (aged garlic) is felhasználják.

Hagyományos alkalmazás
Az ókori Egyiptomban a fokhagymát a piramisokat építő rabszolgák munkaképességének megőrzésére, megbetegedésük megelőzésére alkalmazták. A középkorban hatásosnak gondolták a démonok és a vámpírok elriasztására, ez a népi hiedelem máig fennmaradt. Járványos betegségek megelőzésére is használták. A népi gyógyászatban ezen kívül számos egyéb célra, így lázcsillapítóként, vizelethajtóként, köptetőként és immunerősítőként is használták.

Bizonyított hatás
A fokhagyma szív-érrendszeri hatásai közül az érelmeszesedés lassítását, a koleszterinszintet  és vérnyomást csökkentő hatást megfelelő humán bizonyítékok támasztják alá.

Rendszeres, kúraszerű alkalmazása csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, ezért alkalmazzák érelmeszesedés kialakulásának lassítására. A humán vizsgálatokban az összkoleszterin-, az LDL- és a trigliceridkoncentráció átlagosan mintegy 10%-kos csökkenését lehetett elérni optimális dózisú fokhagymakezeléssel (mintegy 2,5-4 g gumónak megfelelő napi dózis). Prospektív vizsgálatokban a fokhagyma szedése csökkentette az érelmeszesedésre jellemző plakkok növekedését.

A vérnyomáscsökkentő hatást tanulmányozó humán vizsgálatok többségében enyhe, 2-17 Hgmm-es szisztolés és 3-16 Hgmm diasztolés nyomáscsökkenés volt megfigyelhető. 

A fokhagyma bizonyított antibakteriális és gombaellenes hatása révén légúti megbetegedések és a bőrgombafertőzések kezelésében is alkalmazható.

Hatásmód
In vivoa fokhagymapor és -olaj csökkentette a kísérleti állatokon előidézett magas koleszterinszintet, érelmeszesedést és magas vérnyomást, gátolta a vérrögök kialakulását.

Az vérrögellenes hatás részben a koleszterin-bioszintézis gátlásával magyarázható, ugyanis a fokhagyma jellegzetes szagú kéntartalmú vegyülete, az allicin és a fermentált termékekben található S-allilcisztein erősHMGCoA-reduktázgátló hatású. Mivel a fokhagyma mérsékelten növeli a HDL koncentrációját, az
LDL/HDL hányados kedvező irányba változik.

A drog állatkísérletekben tapasztalt vérnyomáscsökkentő hatása az ateroszklerotikus plakkok csökkentésével, valamint direkt vazodilatációval magyarázható.

Figyelmeztetések
Specifikus mellékhatások, ellenjavallatok nem ismertek. Vérrögellenes hatása miatt fokozhatja a véralvadásgátlók hatását, ezért műtétek előtt szedését érdemes felfüggeszteni, illetve véralvadásgátló kezelés alatt számolni kell a vérzési idő megnyúlásával (a rendszeres fokhagymafogyasztás szüneteltetése vagy a kezelés újbóli beállítása szükséges).

A fokhagyma fogyasztása kellemetlen leheletet és testszagot okoz, ami a nyers gumó és a készítmények néhány napos szedése után egyaránt kialakul. Terhesség és szoptatás alatt is biztonsággal alkalmazható.

Fontosabb hivatkozások



Fürtös poloskavész

A Cimicifuga racemosa Észak-Amerikából származó lágy­szá­rú növény, amelynek  ősszel begyűjtött, keserű-csípős ízű gyökerét és gyök­tör­zsét használják a gyógyászatban.

Hagyományos alkalmazás
A poloskavész az észak-amerikai indiánok tradicionális gyógynövénye, amelyet számos be­tegségben használtak, közülük kiemelkednek a nőgyógyászati alkalmazások. Európában a népi gyógyászatban menstruációs za­varok és klimaxszal társuló tünetek kezelésére alkalmazzák.

Bizonyított hatás
A poloskavész elsődleges alkalmazási célja a menopauzával kapcsolatos panaszok enyhítése, en­nek megfelelően a legtöbb humán vizsgálat is ezzel az indikációs területtel foglal­ko­zott. A vizsgálatokban a kezelést placebóval vagy a standard ösztrogénkezeléssel ha­son­lí­tották össze. A hatásosságot a panaszok intenzitásának különféle standard skálák alap­ján történő mérésével lehet meghatározni. A vizsgálatok többsége szerint a menopauzával kapcsolatos panaszok eny­hí­té­sé­ben a Ci­mici­fuga hatásossága eléri az ösztrogénkezelését, és szignifikánsan meg­ha­lad­ja a placebóét. A pszichoszomatikus (izzadás, hőhullám) és a pszichés (ide­ges­ség, dep­resszív hangulat) tünetek csökkentek, az életminőség javult. A csont­tö­meg­vesz­tés las­su­lását szintén igazolták humán vizsgálatban. 

Hatásmód
A po­los­ka­vész-kivonat közvetlen ösztrogénhatását az eddig elvégzett vizsgálatok kizárják, ugyanakkor szelektív ösztrogénreceptor-moduláló aktivitásának szerepe lehet a hatásosságban. A hatás jelentősebb tényezőjének a hormonrendszer regulációját  tartják. A növény kivonata állatok és ember esetén is a vér luteinizáló hor­mon-szintjének csökkenését okozta, ami magyarázatot adhat a pszichoszomatikus tünetek csökkenésére. Hatóanyagai nem ismertek.

Biztonságosság
Szakszerű alkalmazás esetén mellékhatások ritkán jelentkeznek. Leggyakrabban emész­té­si panaszok vagy fejfájás alakul ki, túladagolás esetén szintén ezek a tünetek lépnek fel. Hosszútávú szedés esetén súlygyarapodás előfordulhat. 
Néhány esteleírásban a poloskavész alkalmazásával májműködési zavart hoztak összefüggésbe, de az ok-okozati összefüggés nem tisztázott. Májkárosodásra utaló tünetek esetén (a bőr és a szem sárgasága, sötét színű vizelet, gyomortáji fájdalom, hányiger, étvágytalanság, fáradtság) a kezelést abba kell hagyni és orvoshoz kell fordulni.


Fűzfa

A fűzfa, latinul Salix fajok (Salix alba, Salix fragilis, Salix purpurea stb.) Közép-Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában honos, folyóvizek melletti árterületeken élő növények. A gyógyászatban a hazánkban is előforduló fűz fajok barnásszürke kérge szolgáltatja. A fűzfa kérgében található vegyületekből fejlesztették ki az első  modern gyulladáscsökkentő hatóanyagot, a nem-szteroid gyulladáscsökkentők első képviselőjét, az acetil-szalicilsavat.

Hagyományos felhasználás
A népi gyógyászatban a fűzfa kérgét hasonló céllal alkalmazzák, mint a modern terápiában a fűzfa vegyületeiből fejlesztett gyógyszereket: láz csillapítására, fájdalom csökkentésére. Javasolják reuma és egyéb mozgásszervi panaszok esetén is.

Bizonyított hatás
Viszonylag kevés humán vizsgálati adat áll rendelkezésünkre a fűzfakéreg hatásosságával kapcsolatban. Hatásosságát ízületi fájdalmak, hátfájás esetén tanulmányozták. A placebóhoz képest szignifikánsan csökkent a páciensek fájdalma. Egy vizsgálatban, amelyben a COX-2-gátló rofecoxibbal hasonlították össze, a fűzfakéreg kivonata a szintetikus szerhez hasonló hatásosságú volt. A vizsgálatok során kevés esetben tapasztaltak mellékhatást (hányinger, gasztrointesztinális fájdalom).

Hatásmód
A fűzfa kérgében találhatószalicilátok a szervezetben gyógyszer-előanyagként (prodrug) viselkednek. Az eredetileg gyulladáscsökkentő hatással nem rendelkező vegyületek a szervezetben alakulnak át a ciklooxigenáz (COX) enzimet gátló, gyulladásgátló szalicilsavvá. Emiatt a fűzfakéreg hatása később alakul ki és elhúzódóbb lesz, mint a szintetikus szalicilsav-származék gyógyszereké, ugyanakkor gyomorirritáló hatása mérsékeltebb.

Bár a fűzfakéregből kifejlesztett gyógyszervegyület, az acetil-szalicilsav izgatja a gyomor nyálkahártyáját, a természetes szalicilátokkal szembeni előnyös tulajdonsága, hogy gátolja a vérlemezkék összetapadását. A természetes szalicilátok ebből következően (az acetil-szalicilsavval ellentétben) nem alkalmazhatóak a vérrögképződés, infarktus megelőzésre.

Figyelmeztetések
A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekre jellemző emésztőrendzseri mellékhatások (gyomorégés, fekélyesedés) a fűzfa esetén ritkán fordulnak elő a kisebb dózis és a tartalomanyagok kinetikája következtében, ugyanakkor a kéreg magas cseranyagtartalma okozhat panaszokat. Elővigyázatosságból, a Reye-szindróma megelőzése érdekében  lázas gyermekek kezelésére nem alkalmazható. Mellékhatásként előfordulhat túlérzékenységi reakció, aszpirinérzékenyeknek tilos alkalmazni a drogot. Ellenjavallt asztmások, cukorbetegek, köszvényesek, máj-vesebetegek, aktív gyomor- és nyombélfekélyben szenvedő páciensek fűzfakéreggel való kezelése. Terhesség és szoptatás során történő alkalmazása nem ajánlott. 

Fontosabb hivatkozások



Galagonya

Az egybibés- (Crataegus monogyna) és cseregalagonya (Crataegus laevigata) mérsékelt égövön honos ágtövises cserje. A gyógyászatban szárított, virágzó hajtásvégeket, illetve áltermésüket alkalmazzák. 

Hagyományos alkalmazás
A középkorban a galagonyát emésztési panaszok, vesekő, menstruációs görcsök ke­ze­lé­sére használták. Szívpanaszok („vízkór”, azaz szívelégtelenség következtében ki­ala­ku­ló vizenyő) kezelésére először Angliában alkalmazták a 17. században, hatását tudo­má­nyos igényességgel elsőként egy Green nevű ír orvos dokumentálta a 19. szá­zad­ban. Ezt követően a galagonya idegi nyugtatóként és „szívnyugtatóként” történő alkalmazása hamar el­terjedt Európában.

Bizonyított hatás
A galagonyával végzett vizsgálatokat (kettős vak, placebókontrollos) enyhe vagy közepesen súlyos szívelégtelenségben szenvedők részvételével végezték. A kezelés eredményességét a fizikai terhelhetőség, a szív teljesítményének (összehúzódó képességének) növekedése és a panaszok mérséklődése bizonyította.  Egy vizsgálat szerint a galagonyakezelés csökkentette a magas vérnyomásban szenvedők vérnyomását. Bizonyított, hogy a galagonyakezelés csökkenti a szív-eredetű halálozást enyhébb fokú szívelégtelenségben szenvedőknél. Ebben a szívműködés javulása és a növény szívritmuszavar-ellenes hatása is közrejátszhat.

Hatásmód
A galagonya pozitív inotróp (az szívösszehúzódások ereje nő) és a szív ingerlékenységét mérséklő (ezáltal szívritmuszavar-ellenes) hatású. Ezek a hatások bizonyos ioncsatornák gátlásával alakulnak ki.
A növény alkalmazása fokozza a szívkoszorúerek keringését, enyhén csökkenti a vérnyomást.
A galagonyakivonat állatkísérletben mérsékelte a vér koleszterinkoncentrációját. 

Figyelmeztetések
Specifikus mellékhatása, kölcsönhatása nem ismert.

Ginzeng

A tradicionális kínai gyógyászatban már több ezer éve ismert és alkalmazott ázsiai ginzeng (Panax ginseng) Kínában és Koreában őshonos. Évelő, 60 cm magas növény, amelynek elágazó, gyakran 20 cm hosszú gyökerét hasznosítják. A gyökér gyakran ember alakú, a végtagszerű elágazásokban lábak és kezek formáját lehet felfedezni. Kínában ez a hasonlóság vezetett ahhoz a hithez, hogy a ginzeng a test minden részét erősíti. Latin neve (panax = mindent gyógyító) is erre az elképzelésre utal.

Hagyományos alkalmazás
A ginzeng a hagyományos kínai orvoslás egyik legfontosabb gyógynövénye. Leggyakrabban gyengeség, étvágytalanság, szexuális problémák kezelésére, a fizikai és mentális teljesítmény fokozására, valamint az öregedéssel járó panaszok enyhítésére használják.

Bizonyított hatás
A ginzenggel végzett vizsgálatok zöme a fizikai és szellemi teljesítőképességet fokozó hatásra irányul, zömük pozitív hatást igazol. A ginzeng modern vizsgálatokban szignifikánsan növelte a munkabíró-képességet, sportolók fizikai állóképességét, a pszichomotoros funkciókat.

Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem irányul a ginzeng (bizonyított) vércukorszint-csökkentő hatására. 

A ginzengfogyasztás és a daganatos betegségek kockázatának csökkenése közötti összefüggést számos ázsiai (elsősorban koreai) epidemiológiai vizsgálat kimutatta. A vizsgálatok szerint a ginzengfogyasztók körében a rákos megbetegedések alacsonyabb arányban fordultak elő, de ennek a jelenségnek pontos magyarázata még nem ismert.

A ginzeng férfiak szexuális teljesítőképességet (libidót, merevedést)javító hatását humán vizsgálatok támasztják alá. 

Hatásmód
A ginzenggyökérnek állatkísérletekben adaptogén (különféle stresszorokkal szembeni ellenállást fokozó), általános erősítő, a központi idegrendszer működését élénkítő, a fehérje- bioszintézist fokozó, a kognitív teljesítményt javító, immunstimuláns hatását írták le. Ezeket a hatásokat a növényben található ginzenozidoknak tulajdonítják. A ginzengkivonat vércukor- és szérumkoleszterinszint-csökkentő, vérnyomást csökkentő hatással is bír.

Figyelmeztetések
A ginzeng jól tolerálható, mellékhatások ritkán fordulnak elő. Nagy dózis esetén vérnyomás-emelkedés, idegesség, ingerlékenység, álmatlanság jelentkezhet. Vércukorszintet befolyásoló hatása miatt cukorbetegek a vércukorszint szoros ellenőrzése mellett alkalmazzák. Várandósság és szoptatás alatt biztonságossági okokból nem javasolt az alkalmazása.


Gyömbér

Zingiber officinale ázsiai eredetű évelő növény, amelynek sárgás színű gyöktörzsét (rizómáját) a virágok elhervadása után takarítják be. Frissen és szárítva egyaránt piacra kerül. Jellegzetesen aromás illatú, fűszeres, csípős-égető ízű, gyógy- és fűszernövényként egyaránt felhasználják.

Hagyományos alkalmazás
A gyömbért Ázsiában már időszámításunk előtt ismerték és termesztették. A középkorban jelentős szerepet játszott a népek közti fűszerkereskedelemben, Európába a föníciaiak közvetítésével került. Magyarországon a középkorban gyakrabban alkalmazták, majd egy időre használatának gyakorisága csökkent. Kínában évezredek óta alkalmazzák elsősorban emésztési panaszok kezelésére, gyógyítására. Hányáscsillapító hatását kínai matrózok (tengeribetegség kezelésében) már évszázadokkal ezelőtt megfigyelték.

Bizonyított hatás
Számos modern (placebókontrollos, kettős vak) vizsgálatban igazolták, hogy a gyömbér hányáscsillapító hatása egyenrangú egyes hányáscsillapító gyógyszerhatóanyagokkal tengeri betegség, operációt követő és terhességi hányinger mérséklésében, illetve a gyógyszeres kezelés kiegészítéseként kemoterápiát kísérő hányinger csillapításában. Gyomor-bélmozgást (perisztaltikát) normalizáló hatását humán vizsgálatban is igazolni lehetett.

Hatásmód
A gyömbér kivonatának hányásellenes hatását állatkísérletekben is igazolták. A hányáscsillapító hatást a gyömbér antikolinerg hatásának, valamint a növény egyes vegyületeinek (gingerolok és sogaolok) szerotoninreceptorokat gátló hatásának tulajdonítják. A gyömbér fokozza a gyomornedv- és epeszelválasztást, gyorsítja a bélperisztaltikát

Figyelmeztetések
Jellegzetes mellékhatása nincs. Nem kellően bizonyított, hogy biztonságos-e használata terhesség esetén, ezért ilyen esetben nem alkalmazható.
Túladagolás esetén központi idegrendszeri depresszió, szívritmuszavar alakulhat ki. Mivel a gyömbér antikoaguláns hatású, a véralvadásgátló kezelésben részesülőknek nem javasolt nagy dózisának fogyasztása.



Igazi édesgyökér

Az igazi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) Dél-Európában honos, évelő, 1 m magas növény, amelynek ősszel begyűjtött gyökerét alkalmazzák a gyógyászatban. Ugyanilyen céllal  a G. glabrán kívül többrokon ázsiai faj, pl. a G. inflata, valamint a G. uralensis is felhasználható.

Hagyományos alkalmazás
Az édesgyökér nemzetség különböző fajait a világ számos részén hasonló tünetek (légúti, emésztési) enyhítésére használták és alkalmazzák ma is. Az drogot intenzív íze [glukosz riza (görög): édes gyökér] miatt édesítőszerként is alkalmazzák. Nyers, formába préselt vizes kivonata a medvecukor, amely régen népszerű édesség volt.

Bizonyított hatás
Az édesgyökér köptető hatását humán tapasztalatok igazolják. Előnye, hogy a legtöbb köptető hatású növénnyel ellentétben nem irritálja a gyomrot (ez valószínűleg vegyületeinek gyomornyálkahártyát védő hatásának eredménye).
Az édesgyökér a fekélykezelés tradicionális szere, amelynek hatásosságát állatkísérletek igazolják, de a gyökérrel nem végeztek megfelelő minőségű humán vizsgálatokat. 
A növényt Japánban tradicionálisan alkalmazzák vírusos májgyulladás (hepatitisz) kezelésére. Egy Japánban kifejlesztett, intravénásan adagolható édesgyökér-készítmény ígéretesnek tűnik a krónikus vírusos májgyulladás kezelésében.  Ez a hatás ugyanakkor csak speciálisan elkészített és alkalmazott termékkel érhető el, amely hazánkban nincsen forgalomban.

Hatásmód
Az édesgyökér gyulladáscsökkentő és gyomornyálkahártyát védő hatású, és ez a hatás az édes ízért is felelős anyagnak (glicirrizinsav) és származékainak tulajdonítható. Utóbbi hatás bizonyos, az emberi szervezet által termelt, a gyomornyálkahártyát védő anyagok (prosztaglandinok) lebontásának gátlása révén jelentkezik. Az édesgyökér fekélyellenes hatásának jelentőségét egy holland gyógyszerész fedezte fel az 1940-es években. A gyökér hatóanyagainak tanulmányozása vezetett el a nyálkahártya-preventív hatású karbenoxolon gyógyszerhatóanyag kifejlesztéséhez.
Flavonoidjai simaizomgörcs-oldó hatásúak.
Szekretolitikus hatása is van, azaz elfolyósítja a légutakban keletkező nyákot. Ezáltal nagyobb mennyiségű, hígabb váladék elválasztását eredményezi, amely köhögéssel könnyebben eltávolítható.
Az édesgyökér in vitro több vírus ellen (köztük egyes hepatitisvírusok) hatásosnak bizonyult.

Figyelmeztetések
Az édesgyökér fő mellékhatása a vérnyomás emelése, amely hosszú távú használat során jelentkezik, és a fogyasztás felfüggesztése után viszonylag gyorsan megszűnik. 
Fokozhatja a káliumvesztő vizelethajtók káliumszintet csökkentő hatását. Az alacsony káliumszint a szívelégtelenség kezelésére használt digitáliszglikozidok hatásának erősödésével jár.
Alkalmazásának ellenjavallata az epepangás, a májcirrózis, a magas vérnyomás, a veseelégtelenség és a terhesség (bizonyos adatok arra utalnak, hogy koraszülésre hajlamosíthat).


Jávai kurkuma

A jávai kurkuma (C. xantorrhiza) évelő, 1-1,5 m magasra növő, lágyszárú, virágos növény, amely Délkelet-Ázsia trópusi vidékein őshonos. Napjainkban is többnyire ezen a vidéken termesztik nagy mennyiségben. A gyógyászatban a jávai kurkuma sárga színű, kesernyés-csípős ízű, ujj formájú gyöktörzsét (rizómáját) használják fel.

Hagyományos alkalmazás
A kurkumát gyógy- és fűszernövényként egyaránt felhasználják. A Curcuma longa (indiai kurkuma) főleg fűszernövényként ismert, a C. xantorrhiza (jávai kurkuma) inkább gyógynövényként használatos, de a két faj összetétele meglehetősen hasonló. Több kurkumafajt alkalmaznak festőnövényként is.
A kurkumát az ajúrvédikus és a kínai gyógyászatban évszázadok óta számos betegség (pl. gyulladáscsökkentőként, emésztésjavítóként, máj- és bőrbetegségek gyógyítására, a szervezet általános erőnléti állapotának javítására) gyógyítására alkalmazzák.

Bizonyított hatás
A kurkuma epehajtó (epekiáramlást fokozó) és emésztésjavító (diszpesziás panaszokat csökkentő) hatásait humán vizsgálatok igazolják, de átfogó klinikai tanulmányok mindeddig még nem születtek. 
A több évszázados keleti népi tapasztalat és az előzetes tudományos vizsgálatok a drog gyulladáscsökkentő hatását alátámasztják, de ez esetben is kevés a klinikai bizonyíték. A kurkuminoidok (a kurkuma hatóanyagai) in vivo gyulladáscsökkentő hatását egy humán vizsgálat pozitív eredményei támasztják alá, amelyben adagolásával enyhíteni lehetett a reumás ízületi tüneteket.

Hatásmód
A jávai kurkuma epetermelést fokozó és epehólyagot összehúzó hatással is bír. Állatkísérletekben gátolta az epekövek kialakulását. Az emésztési panaszokat enyhítő hatásához az is hozzájárul, hogy a drog kivonata görcsoldó aktivitású.
A kurkuma kivonata csökkenti a vérzsírszintet, ami  részben a fokozott epetermelődés következménye.
A kurkuma bizonyos vegyületei (kurkuminoidok) in vitro jelentős gyulladásgátló hatással rendelkezik. A vegyületek rossz felszívódása miatt azonban a gyulladásgátló hatás kialakulása szájon át történő adagolás esetén kétséges. 
A kurkuminoidok erős antioxidáns hatásúak. Néhány in vitro és állatkísérlet a kurkuma, ill. a belőle kivont kurkumin daganatellenes tulajdonságaira utal, de ezeknek a megfigyeléseknek nem tisztázott és bizonyított a relevanciája a gyógyászati alkalmazást illetően. 

Figyelmeztetések
Bár fűszerként vagy kis adagokban használva nem tapasztaltak kockázatot terhességben, az állatkísérletekben megfigyelt méhösszehúzó hatások miatt várandósság alatt túlzott alkalmazása kerülendő. Epehajtó hatása miatt epeköves betegek csak a kezelőorvos beleegyezésével használják.
A kurkuma túladagolva hányingert, hányást, gyomorégést vagy hasmenést okozhat.  
A kurkuma gyógyászati célú alkalmazása véralvadásgátló gyógyszereket szedőknél óvatosságot igényel, mivel a gyógyszerhatóanyagokkal kialakuló kölcsönhatások révén fokozhatja a vérzési időt.

Kakukkfű

A különböző kakukkfű fajokat az ókor óta használják gyógyászati céllal és fűszerként. Az európai modern gyógyászatban jelenleg három faj, az orvosi kakukkfű (Thymus vulgaris), a spanyol kakukkfű (T. zygis) és a mezei  kakukkfű (T. serpyllum) virágos hajtásának és az azokból nyert illóolajoknak van jelentősége. 

Hagyományos alkalmazás
A kakukkfüveket, amellett, hogy fűszernövényként széles körben elterjedtek, a népi gyógyászatban is régóta használják.
Erős fertőtlenítő hatásuk miatt harctéri sérülések kezelésében hasznosították, járványok idején nagy mennyiségű kakukkfüvet fogyasztottak, de bedörzsölőként, füstölőként is használták a Thymus fajokat. A légúti megbetegedésekben történő felhasználáson kívül görcsoldóként, az emésztés elősegítésére, külsőleg reumaellenes fürdőkben is ismeretes a alkalmazásuk. A kakukkfű-illóolajat és a növény teáját megfázásban a váladék felszakadásának elősegítésére inhalálva alkalmazzák.

Bizonyított hatás
A legtöbb klinikai vizsgálatot kakukkfű és a kankalin kivonatát tartalmazó kombinációs készítménnyel végezték, amelynek hatásossága köhögéssel járó felső légúti megbetegedésekben meggyőzően bizonyított, de nem tudható, ebben mekkora a kakukkfű jelentősége. Egy humán vizsgálatban egy kakukkfűkivonatot tartalmazó készítmény a pozitív kontrollhoz (brómhexin nevű köptető) hasonló mértékű köptető hatást eredményezett.

Hatásmód
A kakukkfű illóolajának fő komponensei, a timol és a karvakrol erős antimikróbás hatással bírnak számos gomba- és baktériumfajjal szemben. 
A köptető hatásért az inhalált, vagy a bélből felszívódott és a tüdőben kiválasztódott illóolaj-komponensek felelősek. A hatás elsősorban a hörgők hígabb nyákszekréciója miatt alakul ki.  

Figyelmeztetések
Nem ismertek specifikus nemkívánatos hatások vagy kölcsönhatások. Belsőleges alkalmazás esetén gyomorirritáció és túlérzékenységi reakció kialakulhat. Terhesség alatti alkalmazása nem javasolt.
Az inhalációval alkalmazott illóolaj esetén nem írtak le nemkívánatos hatásokat, de kisgyermekeknek ilyen módon (sem) javasolt alkalmazása.



Kankalin

A Primula fajok erdők, tisztások lágyszárú, évelő növényei. A tél elmúltával az elsőként megjelenő növények közé tartoznak (innen a latin név: Primula veris =a tavasz első virága). A különböző kankalin-fajok a tavaszi (P. veris) és a sudár, más néven sugár kankalin (P. elatior) gyökerét és virágát alkalmazzák a modern európai orvoslásban.

Hagyományos alkalmazás
A középkor óta a számos kankalinfaj gyökerét és föld feletti részét alkalmazzák köptetőként.

Bizonyított hatás
A kakukkfű és a kankalin kivonatát tartalmazó kombinációs készítmények hatásossága köhögéssel járó felső légúti megbetegedésekben meggyőzően bizonyított, azonban nem tudható, a hatásosság mennyiben köszönhető a kankalinnak. A különböző Primula fajokkal nem végeztek modern humán vizsgálatokat, de a tapasztalat és hatóanyagaikkal, a szaponinokkal kapcsolatos farmakológiai ismeretek alapján hatásosságuk megalapozottnak mondható. 

Hatásmód
A kankalin köptető hatásáért a növényben található szaponinok felelősek. A köptető hatás reflexesen, a gyomornyálkaháryta izgatásán keresztül alakul ki. Ennek eredményeként a hörgőkben nagyobb mennyiségű, hígabb váladék képződik, amely köhögéssel könnyebben eltávolítható.

Figyelmeztetések
Alkalmazásának mellékhatásaként a gyomor-bélnyálkahártya irritációja jelentkezhet, amelynek következtében emésztési panaszok (hányás, hasmenés, gyomorfájás) alakulhatnak ki. Mivel biztonságossága nem igazolt teljes körően, várandós és szoptató nőknek alkalmazása nem javasolható.


Kasvirág

A kasvirág fajok Észak-Amerikából származó, Európában is termesztett gyógynövények. A nemzetség több faját alkalmazzák a gyógyászatban. Az elsőként felhasznált növény az Echinacea angustifolia (keskenylevelű kasvirág), valamint az erre nagyon hasonlító E. pallida (halvány kasvirág) volt. Mindkét faj kb. fél méter magas fészekvirágzatú növény. Európában a hasonló összetételű és azonos hatású E. purpureát (bíbor kasvirág) termesztik nagyobb mennyiségben. A növények gyökerét és föld feletti részét egyaránt felhasználják.

Hagyományos alkalmazás
Az észak-amerikai indiánok a növények gyökeréből készült meleg borogatást a bőrsérülésekre, teáját fertőzéses betegségre alkalmazták. 

Bizonyított hatás
Az Echinacea-tartalmú készítmények immunmoduláns hatása széles körben elfogadott tény, azonban az egyes fajok humán hatásosságának bizonyítottsága eltérő mértékű. A vizsgálatok többségében két készítményt, az E. purpurea föld feletti részének présnedvét és egy kombinációs terméket (az E. purpurea és az E. angustifolia kivonatán kívül más növényeket is tartalmazó) alkalmaztak. Számos randomizált, kettős vak, placebókontrollos vizsgálatban bizonyították, hogy a kasvirág kivonat felső légúti fertőzésekben alkalmazva szignifikánsan csökkenti a gyógyulás idejét. Megfázás, felső légúti betegség esetén a készítmények elsősorban akkor hatásosak, ha a betegség kezdetén elkezdik a szedésüket. Az időben megkezdett kezelés lerövidíti a megbetegedés lefolyását, és enyhébbek a tünetek. A tartós, megelőzés célját szolgáló Echinacea-szedés a vizsgálatok többsége szerint nem indokolt, mivel nem csökkenti jelentősen a légúti megbetegedések kockázatát, ezért a kúraszerű használat a szakszerűbb.

Egy tanulmányban egy E. purpurea föld feletti részének préslevét tartalmazó kenőcs hatását vizsgálták . Gyulladásos bőrbetegségek, seb, ekcéma, égés, herpes simplex és visszérgyulladás miatt fekélyes láb kezelésében jelentős sikerrel alkalmazták a készítményt.

Hatásmód
A Echinacea-drogok immunstimuláns hatásáért jelenleg elsősorban a növényben található poliszacharidokat és alkamidokat tartják felelősnek. Hatásuk eddig feltárt mechanizmusai a fehérvérsejtek immunműködésének fokozása (fagocitózis aktiválása és fibroblasztok stimulálása, valamint a leukociták mobilitásának növelése) és antivirális hatásuk.

A növények poliszacharidjai és kávésav-származékai gátolják a hialuronidáz enzimet, a gyulladáscsökkentő, antimikróbás hatásokkal együtt valószínűleg ez állhat a kasvirágok sebgyógyító hatásának hátterében.

Figyelmeztetések
A fészekvirágzatúak családjának fajaival szembeni allergia esetén fennáll a keresztallergia kialakulásának eshetősége. Az Echinacea fajok alkalmazása biztonságos, jelentős nemkívánatos hatást nem írtak le. Immunszupresszív terápia (pl. szervátültetés után), krónikus progresszív betegségek (pl. TBC, szklerózis multiplex, leukémia, HIV-fertőzés) esetén alkalmazása ellenjavallt. Terhesség és szoptatás alatt alkalmazása nem javasolt.





Konyhakömény

A Carum carvi (konyhakömény, fűszerkömény) Eurázsiában honos, 30-80 cm magasra növő, eredetileg kétéves növény, amelynek egyéves termesztett változata is ismert. Fűszernövényként széles körben alkalmazzák. Gyógyászati céllal a növény termését és annak illóolaját használják fel.

Hagyományos felhasználás
A kömény számos nemzet konyhaművészetének alapvető fűszere, és ezzel párhuzamosan sokfelé alkalmazzák emésztést megkönnyítő, görcsoldó hatása miatt is.

Bizonyított hatás
A kömény görcsoldó, puffadásgátló hatását embereken végzett vizsgálatokban is igazolták.

Hatásmód
A kömény közismert görcsoldó hatása részben illóolaj-tartalmához, részben pedig vízoldékony vegyületeihez köthető.  Az illóolaj antibakteriális aktivitását  kísérletesen igazolták.

Figyelmeztetések
A konyhakömény a nagyon biztonságosan használható növények közé tartozik, jelentősebb mellékhatása, gyógyszer-kölcsönhatása nincs. Nagy dózisban tartósan alkalmazva (pl. alkoholos kivonat vagy illóolaj formájában ) máj- és vesekárosodást okozhat.




Közönséges ánizs

A Pimpinella anisum a Földközi-tenger vidékén őshonos, Közép-Európában és hazánkban is termesztett gyógy- és fűszernövény, amelynek a gyógyászatban termését és illóolaját alkalmazzák.

Hagyományos felhasználás
A népi gyógyászatban megfázásban köptetőként, puffadás ellen, tejelválasztás fokozására alkalmazzák.

Bizonyított hatás
Modern humán vizsgálatokat nem végeztek,  gyógyászati felhasználásának alapját a növénnyel nyert kísérletes eredmények, valamint tradicionális felhasználása során nyert tapasztalatok jelentik.

Hatásmód
Az ánizs illóolaja állatkísérletben görcsoldó, hörgőtágító, köptető hatásúnak bizonyult. 
Az olaj enyhe ösztrogénszerű hatást fejt ki (ezért alkalmazzák szőrnövekedést gátló kozmetikumokban)
Az ánizs tejelválasztást fokozó hatása az olajban található transz-anetol dopaminreceptoron kifejtett hatásával van összefüggésben.

Figyelmeztetések
Az ánizs ritkán allergiás bőrtüneteket vált ki. Az illóolaj kis mennyiségben hányingert, görcsöket okozhat, nagy dózisban májkárosító, vérnyomást emelő hatású lehet.



Közönséges orbáncfű

A Hypericum perforatum 30-60 cm magas, Európában honos, évelő növény. A gyógyászatban júniustól nyíló élénk sárga színű virágait tartalmazó hajtását alkalmazzák.

Hagyományos alkalmazás
Az orbáncfű olajos kivonatát bőrgyulladások, sebek, égések kezelésére régóta alkalmazzák, a növény belsőleges, központi idegrendszert célzó használata kisebb múltra tekint vissza.

Bizonyított hatás
A közönséges orbáncfű hatásosságát enyhe és középsúlyos depresszióban számos, megfelelő minőségű (kontrollos, kettős vak) humán vizsgálatot igazolja. 

Hatásmód
Az orbáncfű antidepresszáns hatásossága elsősorban azon alapul, hogy egyes idegi ingerületátvivő anyagok (dopamin, a noradrenalin, a szerotonin, a γ-aminovajsav) koncentrációját az idegsejtek közötti (szinaptikus) térben. Ezért a növényben található floroglucinszármazékok (hiperforin) felelősek. Állatkísérletekben beigazolódott, hogy az orbáncfűkivonatok hatásossága szoros korrelációban van a hiperforintartalmukkal. 

Figyelmeztetések
A klinikai vizsgálatok adatai szerint az orbáncfűkészítmények alkalmazása viszonylag kevés mellékhatással jár (jellemzően emésztési panaszok). Túladagolva érzékeny egyénekben fényérzékenyítő lehet.

A máj enzimeire hatva több gyógyszer lebomlását, kiürülését fokozza, így azok hatása csökken.  A mindennapos gyakorlat szempontjából a digoxin, az orális fogamzásgátlók, a teofillin és az orális véralvadásgátlók vérplazmaszintjének csökkenése a legfontosabb a lehetséges következmények miatt. Nem kevésbé jelentős, de ritkábban előforduló mellékhatás a ciklosporin plazmaszintjének csökkenése, ami szervátültetést követően akár a beültetett szerv kilökődéséhez is vezethet. A HIV-ellenes kezelésben részesülő betegek számára ellenjavalltak az orbáncfűkészítmények, mert csökkentik a vírusellenes szerek plazmaszintjét. A szerotoninszintre ható antidepresszánsok hatása viszont fokozódhat, ami azok mellékhatásainak megjelenéséhez vezethet. 

Terhes nőknek és szoptató kismamáknak nem javasolt az orbáncfűkészítmények szedése.


Közönséges párlófű

Az Agrimonia eupatoria Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában is honos, 50-100 cm magas évelő növény, amelynek a gyógyászatban összehúzó, kesernyés ízű hajtását használják fel.

Hagyományos alkalmazás
A párlófüvet a népi gyógyászatban külsőleg és belsőleg is használták. A szájon át fogyasztva elsősorban hasmenés csillapítására, külsőleg torok- és szájöblögetésére, szájpenész kezelésére alkalmazták.

Bizonyított hatás
A párlófű hatóanyagainak, a cserzőanyagoknak hasmenésellenes hatását alaposan bizonyították, de magával a párlófűvel nem végeztek humán vizsgálatokat. Gyógyászati alkalmazása hagyományos felhasználásán és a hatóanyagaival kapcsolatos farmakológiai ismereteken alapul.

Hatásmód
A hasmenésellenes hatásért elsősorban a cserzőanyagok felelősek, amelyek gátolják a víz kiáramlását a bélbe, csökkentik a mérgek felszívódását és a fertőzéseket okozó kórokozók egy része ellen is hatnak. Felszínes bőrgyulladás esetén csökkentik a gyulladást, védőréteget alkotnak a bőr felszínén, elpusztítják a kórokozókat.

Figyelmeztetések
A cserzőanyagok nagy dózisban irritálhatják a nyálkahártyát és a bőrt, ezért gyulladásos bélbetegségekben és bőrsérülés, hámhiány esetén kerülni kell a túlzott alkalmazást. A cserzőanyagok gátolhatják a gyógyszerek, ásványi anyagok felszívódását, az ajánlottnál nagyobb dózisban történő alkalmazásuk székrekedést okozhat. 


Közönséges rozs

Ezek a gyógyszerek tartalmazzák:
POLLSTIMOL-CERNIL tabletta
A Secale cereale kalászos gabonanövény, amelyet elsősorban élelmezési céllal termesztenek.

Hagyományos alkalmazás
A növénynek nincs dokumentált jelentősebb népi gyógyászati felhasználása.

Bizonyított hatás
Egy kombinációs készítmény részeként a növény virágporából készült kivonatnak modern humán vizsgálatokban krónikus prosztatagyulladásban, jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban való hatásosságát igazolták. A pollenextraktum-keverék pla­ce­bóval szemben szignifikánsan csökkentette a szubjektív panaszokat, a reziduális vi­ze­let­térfogatot, de nem volt hatással a vizeletáramlás sebességére. Egyes vizsgálatok sze­rint kis mértékben a prosztata térfogatát is csökkentheti.

Hatásmód
A pollenkivonat-keverék hatásának jelentősebb kom­ponensei a gyulladáscsökkentés, az 5-α-re­duk­táz enzim gátlása és az α-adrenerg receptorok blokkolása.

Figyelmeztetések
A pollenextraktum jól tolerálható, a nemkívánatos mellékhatások ritkák és átmenetiek. A vizs­gálatokban emésztőszervi panaszok és allergiás reakciók kialakulásáról szá­mol­tak be.

Fontosabb hivatkozások

Közönséges tök

A közönséges tök egyéves, Amerikában őshonos növény, amely a 16. században került Eu­ró­pá­ba. Gyó­gyá­sza­ti szempontból a tökmagból készült olaj bír jelentőséggel, de a mag fogyasztása is kedvező hatású. Ma már a speciálisan nemesített, maghéj nélküli stájer olajtökből (C. pepo convar. pepo var. sty­riaca) préselik az olajat.

Hagyományos alkalmazás
El­ső európai gyógyászati vonatkozású említése a 19. századból maradt fenn, ami­kor fé­regű­ző­ként használták. Korabeli és későbbi források a drogot számos más pa­nasz, többek kö­zött húgyúti betegségek kezelésére is ajánlották. Hasonló, vize­let­haj­tó­ként történő al­kalmazását több észak-amerikai indián törzsnél megfigyelték. Az eu­ró­pai népi gyó­gyá­szatban féregűzőként terjedt el legjobban.

Bizonyított hatás
A tökmaggal, tökmagolajjal végzett néhány klinikai vizsgálat azt igazolja, hogy a növény termékei a placebónál szignifikánsan ha­táso­sabb ke­zelést (a tünetek jelentős csökkenését) jelentenek jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban. Tartós alkalmazás esetén  mérsékelten csökkenti a vérzsírszintet.

Hatásmód
A tökmag hatásának mechanizmusa nem teljesen tisztázott. A tökmagolaj Δ7-fi­to­szterintartalma gátolja a prosztatamegnagyobbodásban szerepet játszó 5-α-reduktáz enzimet és az 5-α-reduktáz segítségével képződött vegyület (dihidro-tesztoszteron) kapcsolódását az and­ro­gén­receptorokhoz.

Figyelmeztetések
A tökmag (és olaja) biztonságosan alkalmazható, mellékhatásként ritkán hasmenés fordulhat elő.




Kukorica

A Zea mays csöves szemtermést hozó, Amerikából származó gabonanövény. Elsősorban táplálkozási célra termesztik, de ípari célra is hasznosítják: terméséből keményítőt, szárából, torzsájából számos kémiai anyagot, polimert állítanak elő szerves kémiai módszerekkel.
 
Hagyományos alkalmazás
A kukorica bibéjét a népi gyógászatban vizelethajtóként alkalmazták. 

Bizonyított hatás 
Egy kombinációs készítmény részeként a növény virágporából készült kivonatnak modern humán vizsgálatokban krónikus prosztatagyulladásban, jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban való hatásosságát igazolták. A pollenextraktum-keverék pla­ce­bóval szemben szignifikánsan csökkentette a szubjektív panaszokat, a reziduális vi­ze­let­térfogatot, de nem volt hatással a vizeletáramlás sebességére. Egyes vizsgálatok sze­rint kis mértékben a prosztata térfogatát is csökkentheti.

Hatásmód
A pollenkivonat-keverék hatásának jelentősebb kom­ponensei a gyulladáscsökkentés, az 5-α-re­duk­táz enzim gátlása és az α-adrenerg receptorok blokkolása.
A kukoricabibe kivonatának gyulladáscsökkentő, antioxidáns, vizelethajtó, vércukor- és koleszterinszint-csökkentő hatását kísérletesen igazolták.

Figyelmeztetések
A pollenextraktum jól tolerálható, a nemkívánatos mellékhatások ritkák és átmenetiek. A vizs­gálatokban emésztőszervi panaszok és allergiás reakciók kialakulásáról szá­mol­tak be.

Fontosabb hivatkozások

Kutyabenge

A kutyabenge (Rhamnus frangula) Közép-Európában és Ázsiában honos cserje, amelynek fiatal ágairól lefejtett kérgét, annak kivonatát vagy az abból kiynert hatóanyagokat használják a gyógyászatban.

Hagyományos alkalmazás
A kutyabengekérget tradicionálisan évszázadok óta hashajtásra használják.

Bizonyított hatás
A kutyabengekéreggel kevés humán vizsgálatot végeztek, de hatóanyagaival (antranoidokkal) kapcsolatos kísérleti és humán bizonyítékok alapján a kéreg és hatóanyagai a racionális terápia részének tekinthetők.

Hatásmód
A kutyabengekéreg hatóanyagai, az antranoidok (közéjük tartozik a frangulaemodin) közvetlenül hatnak a bélnyálkahártyára és a bél simaizmaira. Bizonyos ioncsatornák működésének befolyásolásával megakadályozzák a  nátrium és víz felszívódását és fokozzák kiáramlásukat. A bélnyálkahártya receptorainak izgatásával fokozzák a vastagbél motilitását (ritmusos összehúzódását), így a gyorsabban végighaladó béltartalomból kevesebb víz szívódik fel. Hatása drasztikus és gyorsan alakul ki.

Figyelmeztetések
Az antranoidok leggyakoribb mellékhatása az egyéni érzékenységtől függően kialakuló görcsös hasfájás. Alkalmazásuk várandósság alatt ellenjavallt. A felszívódó vegyületek az anyatejben is kiválasztódhatnak, ezért óvatosságból szoptató anyáknak sem javasolt alkalmazásuk.
Hosszú időn át történő alkalmazásuk nem javasolt, mivel folyadék- és elektrolitzavarok alakulhatnak ki. Az elektrolitzavar legfontosabb része az alacsony káliumszint, ami tovább súlyosbíthatja a székrekedést, fokozza a szívglikozidok hatását, súlyosabb esetben szívritmuszavar is jelentkezhet.



Levendula

A levendulát a modern gyógyászatban elsősorban nyugtatóként használják, ezen kívül idegi eredetű emésztési problémák kezelésére is javasolják. A növény illóolaját aromaterápiás szerként is alkalmazzák. Európában jelenleg az ún. valódi vagy keskenylevelű levendulát (Lavandula angustifolia) használják legelterjedtebben a gyógyászatban, ritkábban egyéb fajokat (pl. széleslevelű levendula, Lavandula latifolia) is alkalmaznak, különösen a tradicionális medicinában. Gyógyászati céllal szárított virágát vagy az abból nyert illóolajat alkalmazzák.
A gyógytermék-gyógyszeriparon kívül a növényt a kozmetikai iparban is nagyra értékelik, ugyanis a levendula illóolaja fontos illatalapanyag. A kozmetikai iparban gyakran a hibrid Lavandula x intermediát használják fel, amely könnyebben termesztető és magasabb illóolaj-tartalmú növény. A levendulát Magyarországon is elterjedten alkalmazzák molyriasztóként.

Hagyományos alkalmazás
A levendulavirágot a tradicionális gyógyászatban elsősorban emésztőszervi görcsoldó, emésztést javító szerként, vizelethajtóként, de főleg az elalvás elősegítésére alkalmazzák. Régen ismert volt az ún. levendulapárna, amelybe a levendula hajtását töltötték az elalvás elősegítésére.

Bizonyított hatás
Az eddig elvégzett, korlátozott számú humán vizsgálat következtetései szerint a levendula olaja javítja a hangulatot, nyugtató hatású és segíti az elalvást. Központi idegrendszeri hatását EEG-vizsgálatok is igazolják. A nyugtató hatás ellenére nem rontotta a motoros és a kognitív teljesítményt (egyes vizsgálatok szerint utóbbira pozitív hatással volt).

Hatásmód
A növény nyugtató, altató hatásának vizsgálata során kiderült, hogy az illóolaj komponensei (elsősorban a linalool) a benzodiazepin-típusú anxiolitikumokhoz hasonló módon, a GABA receptoron fejtik ki hatásukat. Nyugtató, altató hatását állatkísérletek sora igazolta. Tiszta linalool vagy linalil-acetát alkalmazása az illóolajhoz hasonló mértékű hatást váltott ki.

Mivel a levendula illóolaját gyakran belélegezve (aromaterápia) vagy masszázs során alkalmazzák, fontos tudni, hogy a hatásért felelőssé tett vegyületek ilyen alkalmazások során is eljutnak-e a receptorokhoz. Inhalálás után az illóolaj legfontosabb komponense, a linalool  koncentrációja a vérből és az agyszövetből is kimutatható volt. A levendula jó zsíroldékonyságú, a belélegzés, bőrbe masszírozás után a vérben is megjelenő, a vér-agy gáton átjutó komponensei az agyban közvetlenül is hatnak.

A levendula görcsoldó hatását is bizonyították állatkísérletesen.

Figyelmeztetések
A levendula használatának nem ismertek komolyabb mellékhatásai, ellenjavallatai. Aromaterápiásan alkalmazva néhány esetben központi idegrendszeri depresszióról számoltak be. Bár az esetleges allergián kívül alkalmazásának nincsenek ismert veszélyei, biztonsági okokból terhes nőknek nem javasolt alkalmazása.

Fontosabb hivatkozások

    Macskagyökér

    A világ különböző részein számos macskagyökér fajt használnak a gyógyászatban (Ázsiában például a Valeriana wallichiit és a V. angustifoliat), Európában ilyen céllal a Valeriana officinalis szárított föld alatti részeit (gyökere, gyöktörzse) alkalmazzák. A macskagyökér évelő, 50-150 cm magas növény, amely árnyas erdőkben, nedves réteken található meg. Nevét arról kapta, hogy gyökerének jellegzetes szaga vonzza a macskákat.

    Hagyományos alkalmazás
    A macskagyökér teáját hagyományosan mint nyugtatót, idegrendszeri eredetű emésztési panaszok ellenszerét, valamint görcsoldóként alkalmazzák. A népi gyógyászatban egyéb kórképek (epilepszia, megfázás, hüvelyi fertőzések stb.) kezelésére is használták, ezek a javallatok ma már túlhaladottak.

    Bizonyított hatás
    A macskagyökér idegrendszeri nyugtató, altató hatását humán vizsgálatok bizonyítják. Több vizsgálat szerint szignifikánsan hatásosabb volt a placebónál, hosszú távon pedig a szintetikus gyógyszerekhez hasonló mértékű hatást mutatott. Elsősorban krónikus, enyhe alvászavar és nyugtalanság kezelésére hatásos.

    Hatásmód
    Állatkísérletekben a macskagyökér egyes tartalomanyagainak (valepotriátok és azok származékai) nyugtató hatását igazolták. A növény kivonatával és tartalomanyagaival végzett vizsgálatok eredményei a GABA-rendszeren keresztül kifejtett hatást bizonyították.

    Figyelmeztetések
    A macskagyökér biztonságos, jól tolerálható, mellékhatásai enyhék (jellemzően emésztési panaszok). Hozzászokást, függést nem tapasztaltak alkalmazása során. Az előírtnál jóval nagyobb dózisban szívműködési zavarokat okozhat.
    Várandósság, szoptatás alatt nem használható.
    Fokozhatja más központi idegrendszeri depresszáns szerek (nyugtatók, altatók, alkohol) hatását.


    Macskakarom

    A macskakarom (Uncaria tomentosa) Dél- és Közép-Amerikában honos kúszónövény, amely nevét a kapaszkodáshoz szükséges karomszerű képződményeiről kapta. A gyógyászatban kérgét alkalmazzák.

    Hagyományos alkalmazás 
    Az ashaninka indiánok és más bennszülött törzsek a növényt számos különböző célra alkalmazták és alkalmazzák napjainkban is.

    Bizonyított hatás
    Egy klinikai vizsgálatban a növény kivonata hatásosabban csökkentette a reumatoid artritisz tüneteit, mint a placebókezelés. A növény  kivonata egészséges egyéneken alkalmazva növelte a fehérvérsejtek számát. A hazánkban intenzíven propagált daganatellenes hatást nem igazolják embereken elvégzett vizsgálatok.

    Hatásmód
    A macskakaromban található alkaloidok in vitro daganatsejt-ellenes hatást mutattak leukémiasejtekkel szemben. A növény kivonata gyulladáscsökkentő hatású, ennek mechanizmusa nem ismert. Az alkaloidok vírusellenes, az immunrendszer működését moduláló hatásúak.

    Figyelmeztetések
    A macskakaromban a terápiás hatásért felelősnek feltételezett ún. pentaciklusos alkaloidokon kívül olyan tetraciklusos alkaloidok is vannak, amelyek jelenléte nagy mennyiségben nem kívánatos. Épp ezért csak ellenőrzött forrásból származó termékek alkalmazása javasolt. Gyermekek, szoptató és várandós nők számára ellenjavallt.

    Fontosabb hivatkozások


    Máriatövis

    A Silybum marianum a mediterrán térségből származó egyéves, 1-1,5 m magas növény, a gyógyászatban barnás színű terméseit (ill. az azokból készített tisztított kivonatot) hasznosítják. A máriatövis név arra a legendára vezethető vissza, amely szerint a levelek fehér márványozottsága és fehér tejnedve akkor keletkezett, amikor Jézus anyjának, Máriának teje ráfröccsent a növényre.

    Hagyományos alkalmazás
    A népi gyógyászatban emésztési rendellenességekben, sárgaságban, tejelválasztás fokozására és epebántalmakban használták.

    Bizonyított hatás
    A modern máriatövis-készítmények (ezek a növény szilimarinnak nevezett, tisztított kivonatát tartalmazzák) hatásosságát májzsugorban több placebókontrollos vizsgálva megállapították, hogy a kezelés jelentősen javítja a túlélési arányt, és csökkenti a májfunkcióromlást jelző májenzimek koncentrációját.

    Vírusos eredetű májgyulladás esetén a szilimarinkezelés javította a májfunkciókat, májenzimértékeket. Mivel a máriatövis vegyületeinek nincs közvetlen vírusellenes hatása, segítségükkel nem érhető el vírusmentesség, viszont a vírusfertőzés fennállása alatt kiegészítő kezelésként alkalmazva a máj károsodása mérsékelhető

    Több vizsgálat szerint májkárosító gyógyszerek által okozott károsodások jól kivédhetőek máriatövis-készítményekkel. 

    Számos esetleírás támasztja alá a máriatövis kedvező hatását gombamérgezésben. A gombamérgezést követő halálesetek száma töredékére csökkenthető, ha a máriatövisből előállított készítményt időben alkalmazzák. Ilyen esetben intravénásan a máriatövis terméséből kitisztított egyik vegyületet adják be nagy dózisban.

    Hatásmód
    A modern gyógyászatban a máriatövis dúsított, tisztított kivonatát (szilimarin) alkalmazzák, ugyanis az abban található anyagok felelősek a májvédő hatásért. 

    Állatkísérletekben több ismert májkárosító anyag (mérgek, gyógyszerek, mérgező gombák) hatása gátolható volt előzetesen adagolt szilimarinnal, részben annak révén, hogy a máriatövis vegyületei megakadályozzák a toxinok bejutását a májsejtekbe. A máriatövis jelentős antioxidáns hatással rendelkezik, mérsékli a mérgek által okozott oxidatív májkárosodást. Gyorsítja a májsejtek regenerációját, fokozza a fehérjék előállítását a májban. gyulladáscsökkentő, gátolja a máj májzsugorra jellemző átépülését.

    Figyelmeztetések

    A máriatövis, a szilimarin nagyon jól tolerálható, hosszú távon is biztonságos, mellékhatások (jellemzően hasmenés, puffadás) ritkán fordulnak elő.  Terhesség alatt a haszon-kockázat arány mérlegelése után, az orvos javaslatára alkalmazható. 


    Mezei komócsin

    Ezek a gyógyszerek tartalmazzák:
    POLLSTIMOL-CERNIL tabletta
    A Pleum pratense Európa-szerte elterjedt évelő takarmányfű.

    Hagyományos alkalmazás
    A növénynek nincs dokumentált jelentősebb népi gyógyászati felhasználása.

    Bizonyított hatás
    Egy kombinációs készítmény részeként a növény virágporából készült kivonatnak modern humán vizsgálatokban krónikus prosztatagyulladásban, jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban való hatásosságát igazolták. A pollenextraktum-keverék pla­ce­bóval szemben szignifikánsan csökkentette a szubjektív panaszokat, a reziduális vi­ze­let­térfogatot, de nem volt hatással a vizeletáramlás sebességére. Egyes vizsgálatok sze­rint kis mértékben a prosztata térfogatát is csökkentheti.

    Hatásmód
    A pollenkivonat-keverék hatásának jelentősebb kom­ponensei a gyulladáscsökkentés, az 5-α-re­duk­táz enzim gátlása és az α-adrenerg receptorok blokkolása.

    Figyelmeztetések
    A pollenextraktum jól tolerálható, a nemkívánatos mellékhatások ritkák és átmenetiek. A vizs­gálatokban emésztőszervi panaszok és allergiás reakciók kialakulásáról szá­mol­tak be.

    Fontosabb hivatkozások





    Nagy csalán

    Az Urtica dioica igazi kozmopolita, több kontinensen élő sokoldalú növény: rostnövényként a textiliparban, élelmiszer­növény­ként, ta­karmánynövényként is hasznosítják. A gyógyászatban levelét, hajtását és gyökerét is hasznosítják. 

    Hagyományos alkalmazás
    Különböző indikációkkal alkalmazták a növény mag­ját, gyökerét, levelét, amelyek legjelentősebb javallata a vizelethajtás és reumás pa­na­szok enyhítése volt. A Kárpát-medencében a csalánt főként külsőleg, ízületi- és reu­más fájdalmak csillapítására alkalmazták/alkalmazzák.

    Bizonyított hatás
    A csalángyökér a klinikai vizsgálatok eredményei szerint a dülmirigy (prosztata) méretének be­fo­lyá­solásolása nélkül csökkentette a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás szubjektív tüneteit, ezen kívül enyhe diuretikumnak is bizonyult. 

    A hajtás vizelethajtó és ízületi fájdalmat csillapító hatását évszázados bizo­nyítékok támasztják alá. A vizelethajtó hatást eddig egy humán vizsgálat ered­mé­nyei igazolják. Egy randomizált vizsgálatban a lokálisan alkalmazott csalán­ki­vonat a placebónál szignifikánsan nagyobb mértékben csillapította az ízületi fájdalmat.

    Hatásmód
    A csalángyökér gátolja a prosztatatúltengést állatkísérletekben, ezért  a benne található lektineket , fitoszterineket teszik fe­le­lős­sé. A gyökér ezen kívül vizelethajtó, gyulladáscsökkentő hatással is bír.

    A csalán hajtásának kivonata patkányokon diuretikus ha­tást mutatott, amely okaként a növény magas káliumtartalmát feltételezik.

    Figyelmeztetések
    Nemkívánatos hatások ritkán alakulnak ki, leggyakrabban emésztőszervi jellegűek, na­gyon ritkán allergia jelentkezik.

    Narancs

    A gyógyászatban a keserű és az édes narancs bír jelentőséggel, ezeken kívül a Citrus nemzetség más fajainak jelentsége marginális.

    A keserű narancs, a Citrus aurantium subsp. aurantium  Spanyolországban, Szicílián és Közép-Amerikában és a világ mediterrán éghajlatú területein termesztett növény. Az örökzöld növény kis fává fejlődik; alacsony törzsű és általában gömb formájú a lombkoronája. Az Indiából származó keserű narancs arab közvetítéssel került Szicílián keresztül Európába a keresztes háborúk idején. A narancsnak a gyógyászatban, a kozmetikai iparban és a likőriparban egyaránt van jelentősége. Érett gyümölcshéjának megszárított külső rétegét fűszerként használják. A narancsvirágot, a narancshéjat, az éretlen terméseket és a narancslevelet kivonatok és párlatok formájában használják fel a likőriparban. A modern gyógyászatban a keserű narancs érett gyümölcsének fehér szivacsos szövetétől megfosztott, szárított epikarpiuma és mezokarpiuma használatos.

    Az édes narancs, a Citrus sinensis (szinoním nevén Citrus aurantium var. dulcis) az ókor óta táplálkozási céllal termesztett, 10 m magas fa. Őshazája Délkelet-Ázsia, de ma már a világ számos trópusi, szubtrópusi és mediterrán éghajlatú vidékén termesztik. A gyümölcs héjából préselt illóolaj nemcsak a legértékesebb, de a legnagyobb mennyiségben előállított olajok közé tartozik.

    A Curaçao (másnéven laraha) narancs az édes narancsból a Kis-Antillák szigetein kialakult változat. A laraha narancs ehetetlenül keserű, ugyanakkor héjának íze nagyon kellenes, ezért ízjavítóként használják fel.

    Hagyományos alkalmazás
    A narancshéjat emésztésjavítóként, a gyomornedv-elválasztás, ízesítőként használják.

    Bizonyított hatás
    A keserű narancs héjával nem végeztek modern vizsgálatokat, gyógyászati felhasználása tradicionális alkalmazásán és a keserűanyagokkal kapcsolatos farmakológiai ismereteken alapul.

    Hatásmód
    A keserűanyagok fokozzák az étvágyat és elégtelen gyomornedv-elválasztás esetén fokozzák a szekréciót és az epetermelést.

    A keserű narancs héjában található szinefrin anyagcsere-fokozó hatású, ezért a narancshéjat fogyasztószerek előállítására is felhasználják. A szinefrin hatása az efedrinéhez hasonló. Mivel utóbbi anyagot veszélyessége miatt fogyasztószerként már nem alkalmazzák, a narancshéj ilyen célú, nagy dózisú alkalmazása is aggályos.

    Figyelmeztetések
    A narancshéj hatóanyagai arra érzékeny egyéneknél allergiás reakciókat válthatnak ki. Gyomor- és nyombélfekély betegségben szenvedőknek alkalmazása nem javasolt, mivel fokozza a gyomorsav-elválasztást. Bizonyos vegyületei fényérzékenyítő hatásúak, érzékeny bőrű egyéneknél UV sugárzás hatására bőrgyulladás, leégés alakulhat ki. Terápiás célú használata terhesség és szoptatás alatt nem javasolt.






    Ördögcsáklya

    Ezek a gyógyszerek tartalmazzák:
    ARTHROHERB filmtabletta
    Az ördögcsáklya névvel Dél- és Kelet-Afrika szavannás-sivatagos területein honos, szárazságtűrő, lágyszárú, a Harpagophytum nemzetségbe tartozó növényfajokat illetnek. A modern gyógyászatban két faj (Harpagophytum procumbens és a H. zeypheri) gyökérgumóját alkalmazzák.

    Hagyományos alkalmazás
    A tradicionális afrikai gyógyászatban elsősorban gyomor-bélrendszeri panaszok, lázas megbetegedések kezelésére, fájdalomcsillapítóként alkalmazzák. 

    Bizonyított hatás
    Humán vizsgálatok igazolják hatásosságát az ízületi gyulladásos betegségek kezelésében. Az ördögcsáklya készítményei a placebónál nagyobb mértékben csillapították a reumás ízületi fájdalmakat. A kezelés hatására csökkent a fájdalom intenzitása és  az ízületek merevsége, csökkenteni lehetett mind a szintetikus gyulladásgátlók adagját. 
    Klinikai vizsgálatokban az étvágy növekedését és az emésztőrendszer perisztaltikájának normalizálódását tapasztalták.

    Hatásmód
    Az eddig elvégzett vizsgálatokban az elsősorban az ördögcsáklyagyökér gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító hatását tanulmányozták. A kivonat gátolja az 5-lipoxigenáz enzimet, amelynek szerepe van a krónikus gyulladások kialakulásában, ez alkalmassá teszi az ízületi panaszok kezelésére. A hatás elsősorban a növény iridoid típusú vegyületeinek tulajdonítható.
    Étvágyjavító és epehajtó hatása a keserű ízű anyagainak köszönhető.  A keserű ízérzés a szájnyálkahártya reflexesen javítja az étvágyat és az emésztőnedvek elválasztásának fokozásával az emésztést is elősegíti.

    Figyelmeztetések
    Alkalmazása ritkán emésztőrendszeri tüneteket (leggyakrabban hasmenést) okozhat. Terhesség és szoptatás alatti biztonságosságáról nem rendelkezünk kellő bizonyítékokkal, ezért ilyen esetekben használata nem ajánlott.
    Alkalmazása ellenjavallt gyomor- és nyombélfekély esetén, és epehajtó hatása miatt csak orvosi egyetértéssel használható epeköves betegeknél.



    Orvosi angyalgyökér

    Az orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica) Európában, valamint Ázsiában őshonos kétéves növény, a gyógyászatban gyöktörzse és gyökerei használatosak.  

    Hagyományos alkalmazás
    Az orvosi angyalgyökeret évszázadok óta használják a gyógyászatban. A középkorban kiemelkedően jelentős növénynek számított, elsősorban azért, mert a legenda szerint Rafael arkangyal ismertette meg az emberiséggel. Felhasználási köre idővel szűkült, az angyalgyökeret ma tradicionálisan elsősorban köptetőként alkalmazzák felső légúti megbetegedésekben és aromás-keserű íze révén emésztést elősegítő szerként.

    Bizonyított hatás
    Az orvosi angyalgyökérrel nem végeztek modern klinikai vizsgálatokat, fő felhasználási céljait a hagyományos alkalmazás során nyert tapasztalat támasztja alá.

    Hatásmód
    Kivonatának görcsoldó, baktériumellenes hatása igazolt. Emésztést javító, étvágyfokozó hatása aromás-keserű ízével magyarázható, ezek révén fokozza a gyomornedv- és epeelválasztást, javítja az étvágyat.

    Figyelmeztetések
    Ismert mellékhatásai és gyógyszerkölcsönhatásai nincsenek.
    Az angyalgyökér fényérzékenyítő anyagokat (furanokumarinokat) tartalmaz, ezért alkalmazása esetén a napozás kerülendő. Nincsen ismert interakciója vagy ellenjavallata. 
    Terhesség alatt használata nem javasolt, mivel fokozhatja a méhizom összehúzódását.

    Orvosi citromfű

    A Melissa officinalis Kis-Ázsiában, Közép- és Dél-Európában honos, sok helyen termesztett, kellemes, citromra emlékeztető illatú növény. Évelő, de fagyérzékeny faj. Magassága elérheti az egy métert. Júniustól kezdődően virágzik. Bimbós állapotban gyűjtik be, a gyógyászatban levelét vagy föld feletti részét használják.
    A citromfű illóolaját magas ára miatt gyakran hamisítják a hasonló illatú Cymbopogon winterianus (citronella) illóolajával. Jóllehet sok kozmetikum összetevői között szerepel a neve, azok jellemzően citronellát tartalmaznak.

    Hagyományos alkalmazás
    A népi gyógyászatban a citromfüvet teakeverékek kedvelt alkotórészeként számos betegségre használják. Feltételezett idegerősítő, görcsoldó, emésztést serkentő, étvágyjavító, vírusölő, nyugtató hatása miatt rossz közérzet, gyomor- és bélpanaszok, epe- vagy májbántalmak, szívpanaszok, megfázás, herpesz kezelésére alkalmazzák.

    Bizonyított hatás
    A citromfű nyugtatóként történő felhasználása népi gyógyászati adatokon alapul. Az eddig publikált vizsgálatokban macskagyökérrel kombinálva alkalmazták. Ugyan a kombinációs készítmény a placebónál nagyobb mértékben javította az alvás minőségét, nem lehet eldönteni, ebben a citromfűnek mekkora szerepe van. 
    A növény  kivonata kettős vak, placebókontrollos, randomizált vizsgálatban javította enyhe és közepesen súlyos Alzheimer-kórban szenvedő betegek állapotát. 
    Az újabb kutatások elsősorban a citromfű vírusellenes hatása felé irányulnak. helyi alkalmazás esetén (krém, ajakír) herpeszellenes hatását több vizsgálat igazolja. Úgy tűnik, a hatásosság feltétele, hogy a kezelést a herpesz kialakulásának korai szakaszában kezdjék. Alkalmazásának előnye, hogy a növénnyel szemben nem alakul ki vírusrezisztencia.

    Figyelmeztetések
    Külsőleg és belsőleg is biztonságosan alkalmazható, specifikus mellékhatásai, gyógyszerkölcsönhatásai nem ismertek. Helyi alkalmazás esetén irritáció, égő érzés előfordulhat.




    Orvosi medveszőlő

    Az Arctostaphylos uva-ursi az északi félteke alhavasi tájain honos örökzöld cserje, amely latin és magyar nevét piros bogyóterméséről kapta. Bogyója a medvéken kívül a vadmadarak táplálékául szolgál, sőt, emberek is fogyasztották. A gyógyászatban nem a termést, hanem összehúzó, keserű ízű levelét alkalmazzák.

    Hagyományos alkalmazás
    A medveszőlőt az ókor óta húgyúti fertőtlenítőként és vizelethajtóként használják.

    Bizonyított hatás
    Bár a medveszőlő tradicionálisan használt, jól bevált gyógynövény, amelynek hatásosságát esetleírások is alátámasztják, monopreparátumával nem végeztek klinikai vizsgálatot. Más vizelethajtó növénnyel (pitypang) egy vizsgálat szerint csökkenti a húgyúti fertőzés kiújulásának kockázatát.

    Hatásmód
    A medveszőlő (hidrokinonszármazék-tartalma miatt) bizonyítottan hatásos a leggyakrabban húgyúti fertőzést okozó baktériumok ellen.

    Figyelmeztetések
    Rövid távú, megfelelő dózisú adagolás esetén nem ismertek komolyabb nemkívánatos hatások, a növény ésszerű terápiás alkalmazása biztonságosnak mondható. Hosszú ideig tartó túladagolása májkárosodást okozhat. Leggyakoribb mellékhatásai (hányinger, hányás, gyomorfájás) magas cserzőanyag-tartalma miatt alakulnak ki. A medveszőlő sötétre színezheti a vizeletet. Gyógyszer-kölcsönhatásról nem számoltak be, de magas cserzőanyag-tartalma gátolhatja az együttesen szedett gyógyszerek felszívódását.

    Várandósság és szoptatás alatt nem alkalmazható.


    Orvosi pemetefű

    Az orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) több kontinensen előforduló, 30-60 cm magas, évelő lágyszárú növény, amelynek virágzás előtt vagy virágzáskor gyűjtött föld feletti hajtását alkalmazzák a gyógyászatban.
    Hazánkban a 20. század elején vált széles körben ismertté a békéscsabai gyógyszerész, Réthy Béla által kifejleszett, köptető, köhögéscsillapító Pemetefű-gyógycukorkának köszönhetően.

    Hagyományos alkalmazás
    Az orvosi pemetefüvet a köhögéssel járó légúti megbetegedésekben, étvágytalanság, puffadással kísért emésztési rendellenességek kezelésére, egyes területeken vércukorszint és vérnyomás csökkentésére alkalmazták.

    Bizonyított hatás
    Az orvosi pemetefűvel nem végeztek modern klinikai vizsgálatokat, fő felhasználási céljait (köhögés csillapítása, emésztési panaszok enyhítése, étvágyjavítás) a hagyományos alkalmazás során nyert tapasztalat támasztja alá.

    Hatásmód
    A pemetefű epehajtó hatását állatokon igazolták. Étvágyjavító és emésztést elősegítő hatása keserűanyag-tartalmával függ össze. A keserű ízérzés a szájnyálkahártya reflexesen javítja az étvágyat és az emésztőnedvek elválasztásának fokozásával az emésztést is elősegíti.
    Gyulladáscsökkentő, vérnyomást- és vércukorszintet csökkentő hatását korlátozott állatkísérletes adatok támasztják alá.

    Figyelmeztetések
    Specifikus mellékhatásai nem ismertek. 
    Túladagolva hashajtó, a menstruációs ciklust megváltoztató és vetélést okozó hatását figyelték meg, emiatt várandósság és szoptatás ideje alatti nagy dózisú alkalmazása nem javasolt. 



    Orvosi székfű (kamilla)

    A kamilla, másnéven az orvosi székfű (Matricaria recutita) Kelet-Európában és a Közel-Keleten őshonos, de ma már több földrészen megtalálható. A 10-40 cm magas, fészkes virágzatú növény virágzatát és az abból nyert illóolajat használják a gyógyászatban.

    Hagyományos alkalmazás
    A kamilla nagyon régóta ismert és széles körben használt gyógynövény, már az ókori rómaiak és görögök is alkalmazták gyógyító céllal. Legelterjedtebben emésztési panaszok, megfázással kapcsolatos tünetek, bőrbetegségek enyhítésére használták és használják ma is.

    Bizonyított hatás
    Bőr- és nyálkahártya-gyulladást csökkentő, ekcémás panaszokat enyhítő, granulációt serkentő hatása humán vizsgálatokban is meggyőzően bizonyított.  A száj- és a gyomornyálkahártya gyulladásainak kezelésére, emésztőrendszeri görcsök oldására is igazoltan jól használható.

    Hatásmód
    A gyulladáscsökkentő hatásért a kamilla illóolajának egyes összetevői (azulének), a nyálka (poliszacharid) összetevői és a flavonoidok felelősek. Az illóolaj összetevői hatásukat  a ciklooxigenáz (COX) enzim gátlásával fejtik ki.

    Fekély és gyomorhurut esetén a kamilla csökkenti a gyomornedv-elválasztást, ezt a hatást egészíti ki a nyálkahártya gyulladásának csökkentése.

    Az emésztési panaszokat a görcsoldó hatású összetevők (elsősorban flavonoidok) enyhítik.

    Európa déli országaiban és Angliában a növény elismert nyugtató. A hatás hátterében egy flavonoid, az apigenin állhat (vagy akár több, hasonló hatású flavonoid), amely kapcsolódik a benzodiazepinreceptorokhoz.

    Figyelmeztetések
    A kamilla a legbiztonságosabban alkalmazható gyógynövények közé tartozik. Az orvosi székfűnek tulajdonított allergiás esetek zömét a szennyezésként jelen lévő, vagy a tévesen kamillaként azonosított allergizáló Anthemis cotula (nehézszagú pipitér) okozza - ezért fontos, hogy megbízható forrásból származzon a felhasznált növény. A fészkesvirágzatúak családjába tartozó növényfajok valamelyikével szembeni allergia esetén a fennáll a keresztallergia lehetősége.

    Orvosi zsálya

    A Salvia officinalis a Földközi-tenger környékén honos örökzöld cserje, levele a mediterrán népek kedvelt fászere, és a gyógyászatban is ezt a növényi részt hasznosítják.

    Hagyományos alkalmazás
    Teáját a népi gyógyászatban emésztési panaszok enyhítésére, külső fertőtlenítőszerként, vizelethajtóként is alkalmazták, egyes vidékeken a verejtékezés csökkentésére itták.

    Bizonyított hatás
    Szájüregi alkalmazás esetén mérsékelte a fogíngyulladást és plakképződést. Egy vizsgálat szerint mérsékelte a torokfájást.
    Modern vizsgálatokban csökkentette a menopauzával járó verejtékezést és hőhullámokat, izzadásellenes hatását nem menopauzában lévőknél is igazolták.
    Egy vizsgálatban Alzheimer-kórban szenvedők kognitív funkcióinak javulását figyelték meg zsályakivonat fogyasztása eredményeként, de ugyanezt a hatást egészségeseken is leírták.

    Hatásmód
    In vitro vizsgálatokban a növény illóolajának, kivonatának baktérium- és gombaellenes, gyulladáscsökkentő hatását igazolták. Alzheimer-kór ellene hatása acetilkolinészteráz-gátló aktivitásával magyarázható.

    Figyelmeztetések
    A zsálya illóolaja az idegsejteket károsító tujont tartalmaz. A zsálya (illóolajának) nagy dózisának alkalmazása esetén epilepsziához hasonló görcsök, enyhébb esetben hányás, zavartság, szédülés, fejfájás, hasi görcsök jelentkezhetnek. Tartós, nagy dózisú alkalmazása terhességben vagy szoptató anyáknak ellenjavallt. Fűszerként történő ésszerű használata nem jár veszélyekkel.

    Fontosabb hivatkozások



    Páfrányfenyő

    A Ginkgo biloba Kelet-Kínából származó, napjainkban világszerte elterjedt gyógy- és dísznövény. Terebélyes, kétlaki, lombhullató fa, legyező alakú, villás erezetű levelekkel. Gyógyászati céllal leveleit használják.

    Hagyományos alkalmazás
    Őshazájában eredetileg főként vallási jelentősége volt nagy, elsősorban templomi faként tisztelik, szinte minden szakrális hely közelében megtalálható. A páfrányfenyő levelét a tradicionális kínai gyógyászatban az agyi keringés elégtelenségével kapcsolatos panaszok (fülzúgás, szédülés), ezen kívül számos egyéb célra is (asztma, magas vérnyomás, szívpanaszok, ízületi fájdalom stb.) használják. 

    Bizonyított hatás
    Több klinikai vizsgálatban megállapították, hogy a Ginkgo biloba javítja a perifériás (végtagi) és agyi vérátáramlást, fokozza az agy oxigénhiánnyal szembeni toleranciáját, csökkenti a vér viszkozitását, gátolja a vérlemezkék összetapadását. Terápiás hatásai ezen aktivitásokból vezethetőek le.

    A páfrányfenyő kivonatát szellemi teljesítménye fokozó hatása miatt alkalmazzák az elbutulás (demencia) kezelésében, ezért a humán vizsgálatokban a kivonatnak a demencia fő (a memória, az elvont gondolkodás, a beszédkészség romlása) és kísérő tüneteire (a személyiség megváltozása, hangulatromlás, depresszív tünetek, a szociális működés zavarai) kifejtett hatását vizsgálták. Több, placebóval ellenőrzött, randomizált, kettős vak vizsgálatban a placebónál hatásosabban csökkentette a tüneteket. Más vizsgálatok szerint egészségesek szellemi teljesítőképességének, terhelhetőségének fokozására is alkalmazható.

    A páfrányfenyőnek az Alzheimer-kór tüneteinek enyhítésére kifejtett hatását több humán vizsgálatban tanulmányozták. A növény kivonatát tartalmazó készítmények a szintetikus szerekhez hasonló mértékben javították a mentális teljesítményt. A növényi szerek alkalmazása esetén kevesebb mellékhatást és a betegek jobb együttműködő készségét tapasztalták.

    Több vizsgálat igazolta, hogy a Ginkgo biloba kivonata szignifikánsan csökkenti a betegek szédülését a kontrollcsoporthoz viszonyítva, amennyiben a szédülés oka agyi keringési zavar. Fülzúgás csökkentésére csak enyhe esetekben alkalmazható hatásosan.

    A claudicatio intermittens (átmeneti sántítás) kezelésében a páfrányfenyő-kivonat placebóval ellenőrzött, kettős vak klinikai vizsgálatokban hatásosnak bizonyult. A fájdalommentesen megtehető távolság nőtt a kezeltek körében. A javulás a szintetikus szerekkel összemérhető volt.

    Hatásmód
    A Ginkgo-kivonat három fő mechanizmussal fejti ki hatását: fokozza a vérkeringést, antioxidáns és véralvadásgátló aktivitása is van. Hatásai jórészt a ginkgolidokhoz köthetők.
    A páfrányfenyő-kivonat agyműködésre kifejtett hatását állatkísérletekben tanulmányozták. Különféle tesztrendszerekben javította a kognitív működés egyes komponenseit (pl. rövid távú memória). Azt is dokumentálták, hogy agysérülés után a drog kivonata gyorsította a működésbeli regenerációt.

    Figyelmeztetések
    Rendszeresen acetil-szalicilsavat vagy véralvadásgátlót szedő betegek esetében nem tanácsos alkalmazni, vagy a véralvadásgátlók dózisát (a kölcsönhatásból adódó hatáserősödés miatt) orvosi kontroll alatt csökkenteni kell.  Műtét előtt gondolni kell arra, hogy az előzőleg szedett Gingko biloba készítmény fokozhatja a vérzés kialakulásának veszélyét, ami elkerülhető, ha a műtét előtt 2 héttel felfüggesztik a páfrányfenyő alkalmazását.

    Bár az állatkísérletek során nem észleltek magzatkárosító hatást, alkalmazása terhesség és szoptatás idején (a humán biztonságosság bizonyításának hiányában) csak az előny/kockázat egyéni mérlegelése alapján történhet.

    Tekintettel arra, hogy a páfrányfenyőlevél allergizáló hatású ginkgósavat tartalmaz, a ginkgósavtól megtisztított gyári készítmények alkalmazása előnyösebb a nyers kivonatoknál (pl. teánál).


    Rebarbara

    A Rheum palmatum (tenyeres rebarbara) és a R. officinale (orvosi rebarbara) Ázsiában honos növények, amelyeket gyógyászati céllal Európában is termesztenek. Mivel hashajtó hatású anyagaik a gyökérben halmozódnak fel, a gyógyászatban föld alatti részüket hasznosítják. 

    Hagyományos alkalmazás
    A rebarbarát a kínai és tibeti hagyományos orvoslásban hashajtásra használják. 

    Bizonyított hatás
    A rebarbaragyökérrel nem végeztek modern  humán vizsgálatokat, de hatóanyagaival (antranoidokkal) kapcsolatos kísérleti és humán bizonyítékok alapján a gyökér és hatóanyagai a racionális terápia részének tekinthetők.

    Hatásmód
    A rebarbaragyökér hatóanyagai, az antranoidok közvetlenül hatnak a bélnyálkahártyára és a bél simaizmaira. Bizonyos ioncsatornák működésének befolyásolásával megakadályozzák a nátrium és víz felszívódását és fokozzák kiáramlásukat. A bélnyálkahártya receptorainak izgatásával fokozzák a vastagbél motilitását (ritmusos összehúzódását), így a gyorsabban végighaladó béltartalomból kevesebb víz szívódik fel. Hatása drasztikus és gyorsan alakul ki.
    A rebarbaragyökér a hashajtó antranoidokon kívül hasmenésellenes cserzőanyagokat is tartalmaznak, de terápiás dózisú adagolás esetén utóbbiak hatása háttérbe szorul.

    Figyelmeztetések
    Az antranoidok leggyakoribb mellékhatása az egyéni érzékenységtől függően kialakuló görcsös hasfájás. Alkalmazásuk várandósság alatt ellenjavallt. A felszívódó vegyületek az anyatejben is kiválasztódhatnak, ezért óvatosságból szoptató anyáknak sem javasolt alkalmazásuk.Hosszú időn át történő alkalmazásuk nem javasolt, mivel folyadék- és elektrolitzavarok alakulhatnak ki. Az elektrolitzavar legfontosabb része az alacsony káliumszint, ami tovább súlyosbíthatja a székrekedést, fokozza a szívglikozidok hatását, súlyosabb esetben szívritmuszavar is jelentkezhet.

    Rozmaring

    A rozmaring (Rosmarinus officinalis) a Földközi-tenger medencéjében őshonos évelő, örökzöld félcserje. Magyarországon fagyérzékenysége miatt csak védett, meleg fekvésű helyeken telel át. Fűszerként és gyógynövényként levelét használják, a gyógyászatban illóolaját is hasznosítják. A kozmetikai iparban és az élelmiszeriparban (jó antioxidáns, ezért tartósítószer) is alkalmazzák.

    Hagyományos alkalmazás
    A rozmaring kivonatát a népi gyógyászatban belsőleg vizelethajtóként, emésztési zavarok, alacsony vérnyomás, kimerültségi állapotok kezelésére használják. Epe-vizelethajtó, szélhajtó, étvágygerjesztő teakeverékekben is szerepel. Külsőleg bedörzsölőszerként ízületi és reumás panaszok enyhítésére, valamint sebek kezelésére alkalmazzák. 

    Bizonyított hatás
    A rozmaringgal nem végeztek modern klinikai vizsgálatokat, alkalmazása a népi gyógyászat tapasztalatain alapul. Emésztési panaszokat csökkentő hatása elsősorban az illóolaj emésztőnedv-termelést fokozó hatásának tulajdonítható, az ízületi panaszokat a vérkeringés helyi javítása révén csökkenti.

    Hatásmód
    A rozmaring kivonatainak  vizelethajtó, görcsoldó, epehajtó hatását állatkísérletekben dokumentálták. Az illóolaj antimikróbás hatása igazolt.

    Figyelmeztetések
    Mellékhatás, kifejezett ellenjavallat nem ismert. Helyi alkalmazás esetén bőrirritáció, túlérzékenységi reakció jelentkezhet. Terhesség és szoptatás során (az étkezési célút jelentősen meghaladó dózisú) belsőleges alkalmazása nem ajánlott.



    Sárga tárnics

    A Gentiana lutea Közép- és Dél-Európa hegyvidékein honos évelő növény, amelynek ősszel begyűjtött gyökerét használják a gyógyításban. 1-1,5 m magas, 2 éves vagy idősebb példányainak gyökere akár 1 m hosszúra is nőhet. A sárga tárnics az egyik legkeserűbb és leggyakrabban alkalmazott keserűanyag-tartalmú növény világszerte.

    Hagyományos alkalmazás
    A tárnicsfajokat már az ókorban is használták emésztési panaszok enyhítésére. A tárnicskivonatot tartalmazó, erősen keserű röviditalokat régóta alkalmaznak az étvágy és emésztés javítására.

    Bizonyított hatás
    Egy humán vizsgálatban a tárnicsgyökér kivonata fokozta egészséges önkéntesek gyomornedv-elválasztását, epekiáramlását, a fehérje- és zsíremésztést.

    Hatásmód
    A növényben található keserűanyagok fokozzák az étvágyat és elégtelen gyomornedv-elválasztás esetén fokozzák a szekréciót és az epetermelést.

    Figyelmeztetések
    A sárga tárnicsnak nem ismertek specifikus mellékhatásai, de érvényes rá mindaz, amit a keserűanyagokkal kapcsolatban tudunk. Gyomor- vagy nyombélfekélyben szenvedőknek a keserűanyag-tartalmú drogok alkalmazása ellenjavallt, mert a gyomorsav-elválasztás fokozása súlyosbítja a panaszokat.
    Biztonságossági adatok híján a sárga tárnicsot nem tanácsos terhesség alatt alkalmazni.

    Szabalpálma

    A Serenoa repens (szinonim nevén Sabal serrulata) Észak-Amerika délkeleti részén honos, 2-3 méter magasra növő pálmaféle, amelynek szárított, fekete színű termését, illetve annak kivonatát alkalmazzák a gyógyításban.

    Hagyományos felhasználás
    A szabalpálma termését az észak-amerikai indiánok különféle betegségek (emésztési panaszok, libidózavarok, gyulladások) gyógyítására alkalmazták .

    Bizonyított hatás
    Számos modern klinikai vizsgálatban dokumentálták jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban szenvedőknél a szubjektív panaszok csökkenését és a vizeletáramlással, vizelési gyakorisággal kapcsolatos objektív mérőszámok javulását.  Néhány esetben a prosztataödéma csökkenését is megfigyelték. 

    Hatásmód
    A szabalpálmával végzett farmakológiai vizsgálatok gyulladásgátló, görcsoldó és immunstimuláns hatását igazolták. A gyulladásgátlás hátterében a ciklooxigenáz (COX) és a lipoxigenáz (LOX) enzim gátlása áll, az immunstimuláns hatásért pedig a poliszacharidoknak tulajdonítható.

    A kivonat prosztatapanaszokat csökkentő hatását részben az 5-α-reduktáz enzim gátlása magyarázza. Az enzim gátlásával csökken a prosztata méretét növelő dihidro-tesztoszteron képződése.

    Figyelmeztetések
    A szabalpálma-kivonat szedése jól tolerálható. Enyhe, múlékony emésztési panaszok, fejfájás előfordulhat.



    Szenna

    A Cassia növénynemzetségnek több száz tagja van, amelyek közül sok tartalmaz hashajtó vegyületeket, a modern gyógyászatban azonban csak két faj, az alexandriai/khartumi szenna (Cassia senna) és a Tinnevelly szenna (C. angustifolia) játszik jelentősebb szerepet. A két említett cserje Indiában (Tinnevelly, indiai nevén Tirulnevleli város környékén) és Észak-Afrikában honosak. A gyógyászatban a növények levelét, hüvelytermését, vagy azok készítményeit alkalmazzák.

    Hagyományos alkalmazás
    A szennát tradicionálisan világszerte hashajtóként alkalmazzák.

    Bizonyított hatás
    A szenna hashajtó hatásosságát nem csak hosszú tapasztalat bizonyítja, hanem humán vizsgálatokban is igazolták. 

    Hatásmód
    A szenna hatóanyagai, az antranoidok közvetlenül hatnak a bélnyálkahártyára és a bél simaizmaira. Bizonyos ioncsatornák működésének befolyásolásával megakadályozzák a nátrium és víz felszívódását és fokozzák kiáramlásukat. A bélnyálkahártya receptorainak izgatásával fokozzák a vastagbél motilitását (ritmusos összehúzódását), így a gyorsabban végighaladó béltartalomból kevesebb víz szívódik fel. Hatása drasztikus és gyorsan alakul ki.

    Figyelmeztetések
    Az antranoidok leggyakoribb mellékhatása az egyéni érzékenységtől függően kialakuló görcsös hasfájás. Alkalmazásuk várandósság alatt ellenjavallt. A felszívódó vegyületek az anyatejben is kiválasztódhatnak, ezért óvatosságból szoptató anyáknak sem javasolt alkalmazásuk.
    Hosszú időn át történő alkalmazásuk nem javasolt, mivel folyadék- és elektrolitzavarok alakulhatnak ki. Az elektrolitzavar legfontosabb része az alacsony káliumszint, ami tovább súlyosbíthatja a székrekedést, fokozza a szívglikozidok hatását, súlyosabb esetben szívritmuszavar is jelentkezhet.

    Szerecsendiófa

    A Myristica fragrans 10-20 m magas, Kelet-Ázsiában őshonos örökzöld növény. A szerecsendióként ismert fűszer a barackhoz hasonló termés magja. A magot lepel veszi körül, amelyet lefejtenek. A magleplet, amelyet tévesen szerecsendió-virágnak (macidis flos, vagy macis) neveznek, fűszerként használják fel. A növény terméshéját Ázsiában ételek készítésére használják.  A gyógyászatban a mag illóolaját is alkalmazzák. 

    Hagyományos alkalmazás
    A szerecsendiót a népi gyógyászatban étvágytalanság, emésztési panaszok, bélgörcsök enyhítésére, a mag kivonatát és illóolaját külsőleg ízületi és fájdalmak csillapítására használták.

    Bizonyított hatás
    A szerecsendióval, illetve illóolajával humán vizsgálatokat nem végeztek, a mag és az olaj gyógyászati célú felhasználása hagyományos alkalmazása során nyert tapasztalaton alapul.

    Hatásmód
    Az illóolaj baktériumellenes, gyulladásgátló hatású. Állatkísérletekben hasmenés-csillapító hatását is leírták.

    Figyelmeztetések
    A szerecsendió a bőrön helyi túlérzékenységi reakciót válthat ki. A mag központi idegrendszerre ható, nagyobb adagban mérgező anyagokat tartalmaz, már néhány szerecsendiómag elfogyasztása esetén toxikus és/vagy enyhe pszichikai tünetek jelentkezhetnek. Terhesség, szoptatás alatt gyógyászati céllal nem alkalmazható.

    Szója

    A szója a babra emlékeztető habitusú, azzal rokonságban álló egyéves növény. To­jás­dad magvai hüvelytermésekben helyezkednek el. A fehérjedús magok igen ér­té­ke­sek az élelmiszeripar számára, ezért a növényt táplálkozási céllal világszerte nagy területen termesztik. Jóllehet Európába már a XVIII. században eljutott, jelentőségét csak jóval ké­sőbb, a huszadik század második felében ismerték fel. Az egy főre eső szó­jafogyasztás azonban napjainkban még mindig Japánban a legnagyobb.
    A szójabab sokoldalú, előnyös összetételű élelmiszeripari alapanyag, nemcsak a benne kb. 40%-ban megtalálható, esszenciális aminosavakat tartalmazó fehérjéi, hanem telí­tet­len zsírsavakban és lecitinben gazdag olaja (kb. 20%) miatt is. A gyógyászatban a magból kinyert olajat, a szójalecitint és a mag fitoösztrogénekre dúsított extraktumát egyaránt alkalmazzák.

    Hagyományos alkalmazás
    A szójabab gyógyászati felhasználása elsősorban a Távol-Keleten, Japánban, Kínában, Koreában rendelkezik komoly hagyományokkal, számos célra (gerincfájdalom kezelése, köhögéscsillapítás, vesebetegség stb.) használják, ezek zöme azonban nincs összhangban a növény modern felhasználásával. Táplálkozási céllal több ezer éve használják.

    Bizonyított hatás
    A növénnyel kapcsolatos legtöbb humán adat a rendszeres szójafogyasztókkal végzett epidemiológiai vizsgálatokból származik. Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy egyes rosszindulatú daganatok ritkább előfordulása, illetve a kisebb mortalitás a Távol-Keleten összefügg a szójában gazdag táplálkozással. Feltételezik, hogy a szója ösztrogén hatású anyagainak (izoflavonoidjainak) szerepe lehet bizonyos daganatok megelőzésében. 

    A menopauzás panaszok, elváltozások (pl. csontritkulás) esetén hasonló a helyzet: rendszeres szójafogyasztóknál ritkábban, kisebb intenzitással fordulnak elő. Ez a hatás a menopauzában csökkenő ösztrogéntermelésből következő megszűnő ösztrogénhatás kiegészítésével magyarázható.

    A szója szellemi teljesítményre (kognitív funkciókra) kifejtett hatását több humán vizsgálatban tanul­má­nyoz­ták. A sok szóját fogyasztók rövid és hosszútávú me­mó­riája szignifikánsan javul a placebókezelésben részesülőkhöz képest, és ezt a hatást elsősorban a szó­ja­le­ci­tinnek tulajdonítják.

    Hatásmód
    A szójaolaj zsírsavainak jelentős része az esszenciális zsírsavak közé tartozó linol- és linolénsav. Magas tápértéke, valamint telítetlen zsírsavkomponensei révén a terá­pi­á­ban parenterális táplálásra használják. 

    Az olajat alkotó lipidek között nagy mennyi­ség­ben megtalálható a lecitin, amely foszfolipidek keveréke. Neve a görög lekithosz szóból ered, amely a to­jás­sár­gá­ját jelöli, ugyanis az anyagot első alkalommal a tojásból állították elő. A foszfolipidek minden sejtmembránban fellelhető, az agy és a máj működéséhez nélkülözhetetlen vegyületek.

    A szója fitoösztrogénjei (amelyek az olajban és a lecitinben nincsenek jelen) gyengén kötnek az ösztrogénreceptorokhoz, gyógyászati jelentőségük annak köszönhető, hogy ösztrogénhiányos állapotokban mérséklik a hormonhiány következményeit. Állatkísérletes modelleken végzett vizsgálatok alapján a szójában gazdag diéta csökkentette bizonyos típusú daganatok  kialakulásának kockázatát. 

    Figyelmeztetések
    A táplálék részeként elfogyasztott szója leggyakoribb mellékhatása a puffadás. A jelenség hátterében a olyan szójavegyületek állnak, amelyek gátolják a fehérjék lebontását, ezáltal felszívódási zavarokat okoznak.

    A racionális dózisú (az ázsiaival étrendben találhatóval nagyjából megegyező) szójafitoösztrogén-fogyasztásnak az eddig elvégzett biztonságossági vizsgálatok szerint nincsenek nemkívánatos hatásai. Fon­tos kiemelni, hogy a vizsgálatokban a szója-izoflavonokat posztmenopauzában al­kal­mazták. Az ázsiai populáció körében sem ismertek mellékhatások, de ott a szóját nem alkalmazzák csecsemők táplálására. A szója hormonaktivitása miatt csecsemők, kisgyermekek táplálására nem javasolható.

    A szójaolajnak és a lecitinnek (a ritkán jelentkező emésztési panaszokon túl) nem ismertek mellékhatásai.



    Szúrós csodabogyó

    Ezek a gyógyszerek tartalmazzák:
    CYCLO 3 FORT kemény kapszula
    A mediterrán területeken és Észak-Afrikában őshonos (hazánkban védett) Ruscus aculeatus örökzöld félcserje. Szárainak oldalágai levélszerűek, csúcsuk nagyon szúrós. A gyógyászatban szárított gyökértörzsét és gyökerét használják. 

    Hagyományos alkalmazás
    A népi gyógyászatban a szúrós csodabogyót vizelethajtóként, illetve hashajtóként alkalmazták. Az ókorban és a középkorban nemcsak gyógynövényként volt ismert, hanem fiatal földalatti hajtásait a spárgához hasonlóan zöldségként is fogyasztották. Gyógyászati jelentőségét a 19. században elvesztette. Újrafelfedezése annak köszönhető, hogy az 1950-es években állatkísérletek során felismerték a növény kivonatának érfalakra kifejtett hatását.

    Bizonyított hatás
    Az eddigi vizsgálatok során mind a műszeres mérések, mind a betegek beszámolói alátámasztják a vénás (visszeres) panaszokat csökkentő hatást. A betegséget jellemző tünetek (ödéma, nehézlábérzés, fájdalom, zsibbadás) placebóval összehasonlítva szignifikánsan mérséklődtek a kezelés hatására. A szúrós csodabogyó hatását külsőleges és belsőleges alkalmazás során is igazolták. 

    Hatásmód
    A gyökértörzsből készült kivonat, illetve annak szaponinjai növelik  a vénák falának tónusát, csökkentik az erek falának áteresztőképességét, ezáltal csökkentik az ödémát.

    Figyelmeztetések
    Belsőleg alkalmazva mellékhatásként hányinger jelentkezhet.

    Teacserje

    A tea Ázsiában honos örökzöld cserje. Dél-Kínában és Indiában őshonos, de ma már Ázsián kívül Afrikában és Dél-Amerikában is nagy területeken termesztik. A tea az egyik legnagyobb jelentőségű, élelmiszeriparban is felhasznált gyógynövény. Élvezeti célú ital készítésére és gyógyhatás elérésére a növény fiatal leveleit vagy hajtáscsúcsát gyűjtik be. Két változatát termesztik: a var. sinensisnek lándzsa alakú, 8-10 cm hosszú levelei vannak, a var. assamicának nagyobbak és hosszant hegyesedőek a levelei.
    A teacserje levele legnagyobb mennyiségben fekete- vagy zöld teaként kerül forgalomba. A kiindulási nyersanyag tehát ugyanaz, a megjelenés-, íz- és zamatbeli különbség az eltérő feldolgozási módnak tulajdonítható. A zöld tea előállítása során a friss tealeveleket megpörkölik, ami hatástalanítja a bennük található enzimeket, ezért leáll a tea tartalomanyagainak enzimatikus átalakulása, lebomlása. A fekete tea előállításánál ugyanúgy friss tealevelekből indulnak ki, de pörkölés helyett fermentálják a növényi nyersanyagot, ennek eredményeként változik az aroma és a szín. A zöld és fekete tea között tehát nemcsak íz, hanem cserzőanyag-tartalom szempontjából is különbség van. A zöld tealevél jelentős mennyiségű, 25-30%-nyi cserzőanyagot is tartalmaz, a fekete ezzel szemben csak mintegy 5%-nyit. Az oolong tea cserzőanyag-tartalma a zöld és fekete tea közötti, ugyanis ezt a teafajtát is fermentálják, de rövidebb ideig, mint a feketét. Említésre érdemes még a fehér tea, amelyet fermentálás és pörkölés nélkül, napon történő szárítással állítanak elő. A tea speciális, igen drága fajtája a puerh, amelyet a friss tealevelek összepréselésével, majd több éves fermentálással állítanak elő.

    Hagyományos alkalmazás
    A teát hagyományosan élvezeti és kultikus szerként, valamint a tradicionális keleti gyógyászatban gyógynövényként számos, betegség kezelésére is alkalmazták. A vízzel terjedő fertőző megbetegedések elkerülésére víz helyett teát fogyasztottak - racionálisan, mivel a teafőzés során a vízben található kórokozók elpusztultak. Tradicionális felhasználási céljai közé tartozott az élénkítés és a hasmenés csillapítása is.
    A tea a világon a legnagyobb mennyiségben fogyasztott ital. Az egy főre vetített éves teafogyasztás 40 l körül van. Európában élvezeti cikként terjedt el. Az élvezeti, élénkítő célú teafogyasztás mellett a nyugati világban ma már egyre gyakrabban egészségmegőrzési céllal fogyasztják a zöld teából készült forrázatot, de a nyers drogot vagy annak száraz kivonatát is.

    Bizonyított hatás
    Hasmenésellenes hatását humán vizsgálatokban is igazolták.

    A tea - és a benne található koffein - stimuláns, vizelethajtó hatását számos humán vizsgálatban igazolták. Érdekesség, hogy a koffeinben szegény (vagy koffeinmentesített) zöld tea esetén nem élénkítő, hanem nyugtató hatás várható. A központi idegrendszeri hatás attól függ, milyen arányban van jelen az élénkítő (koffein) és a nyugtató (teanin) vegyület a teaitalban vagy -készítményben. A teanin  szorongásoldó, nyugtató hatásúnak bizonyult humán vizsgálatokban, és ezt a hatást azoknál is megfigyelték, akik nagyobb mennyiségű (alacsony koffeintartalmú) zöld teát fogyasztottak.

    A rendszeres, nagy mennyiségű (5-10 csésze naponta) zöldteafogyasztás bizonyos emésztőszervi daganatok megelőzésében betöltött szerepét epidemiológiai vizsgálatok igazolják. A hatást klinikai vizsgálatokban nem tanulmányozták, de az bizonyos, hogy a tea nem alkalmas már kialakult daganatos betegség kezelésére. Fontos megjegyezni, hogy a teafogyasztás kedvező hatásait tealevél vízzel készült forrázatának fogyasztása esetén írták le, a más oldószerrel (pl. alkohollal) készült száraz tealevél-kivonatot tartalmazó készítményekről nem állnak rendelkezésre ilyen kedvező adatok.

    A teacserje levelének kivonata hatásosan alkalmazható a nemi szervek felszínén és a végbélnyílás körül előforduló szemölcsök ellen külsőleges kezelésként. 

    Hatásmód
    A teakivonat hasmenésgátló hatását állatkísérletes modellben igazolták. A hatásért elsősorban a cserzőanyagok felelősek, amelyek gátolják a víz kiáramlását a bélbe, csökkentik a mérgek felszívódását és a fertőzéseket okozó kórokozók egy része ellen is hatnak. Mivel a különböző teafajták közül a zöld teának a legmagasabb a cserzőanyag-tartalma, hasmenés kezelésére elsősorban az abból készült ital alkalmazható.

    A tea élénkítő, vizelethajtó hatása koffeintartalmának köszönhető. A száraz tealevélben mintegy 1-5% mennyiségben található meg ez a vegyület. A koffein központi idegrendszeri stimuláns, vizelethajtó, légzőközpontot izgató, simaizomgörcs-oldó hatásait állatkísérletesen többszörösen igazolták, ezek elsősorban az adenozinreceptorokon keresztül alakulnak ki. Bár a tealevél feldolgozásának módja némileg hatással van a koffeintartalomra, a „végtermék” koffeintartalmát elsődlegesen az befolyásolja, hogy a leszüretelt friss levélben milyen mennyiségben volt megtalálható a vegyület. A Camellia sinensis különböző változatai, hibridjei között ugyanis jelentős lehet a különbség.

    A nyugtató hatás a teában található teaninnak tulajdonítható. Ez a vegyület az agyban fokozza a relaxált állapotra jellemző alfa-hullámok képződését, ami jól korrelál a teaninbevitelt követően megfigyelt állapottal (csökkent szorongás). Állatkísérletekben igazolták, hogy teaninnal gátolni lehet a koffein stimuláló hatását. A tea központi idegrendszeri hatása a benne található élénkítő (koffein) és nyugtató (teanin) hatású anyagok arányától függ.

    A zöldtea daganatellenes hatását állatkísérletekben tanulmányozták. A hatásban nagy szerepe van a legnagyobb mennyiségben jelen lévő cserzőanyag típusú vegyületnek, az epigallokatechin-3-gallátnak.

    A szemölcsellenes hatás mechanizmusa nem teljesen feltárt, de bizonyított, hogy ebben a növény polifenoljainak van kulcsszerepe.

    Figyelmeztetések
    Specifikus nemkívánatos hatások nem ismertek. Figyelemmel kell lenni a tea koffeintartalmára, ami az arra érzékenyeknél nyugtalanságot, álmatlanságot, vérnyomás-emelkedést okozhat.
    A teában található cserzőanyagok a bélben megköthetik a gyógyszerhatóanyagokat, és mivel ezáltal gátlódhat a felszívódás és a hatás kialakulása, nem javasolt a gyógyszereket teaitallal bevenni.
    Külsőleges alkalmazás esetén figyelni kell arra, hogy ne kerüljön sérült bőrre és nyálkahártyára.

    Tengerparti fenyő

    A tengerparti fenyő (Pinus pinaster) Európa délnyugati tengerpartjain őshonos fenyőfaj. A fát „európai kaucsukfának” is nevezik, mert a kaucsukcsapoláshoz hasonlóan nyerik ki gyantatartalmát, amelyből desztillálással állítják elő illóolaját, az ún. terpentinolajat.

    Hagyományos alkalmazás
    A Pinus fajokból előállított terpentinbalzsamokat a gyógyászatban egykor bőrizgató tapaszok, kenőcsök készítésére használták. Mára csak az illóolajlepárlás és annak a felhasználása adja a jelentőségüket. A tengerpati fenyőből származó terpentinolajat megfázásos megbetegedések esetén alkalmazzák (általában inhalálva) köptetőként. Az illóolaj külsőleg ízületi fájdalmak elleni bedörzsölőszerekben használatos.

    Bizonyított hatás
    A terpentinolajat nem tanulmányozták klinikai vizsgálatokban. Alkalmazása a hagyományos használaton és összetevőinek ismert hatásán alapul.

    Hatásmód
    A terpentinolaj számos baktériumtörzs ellen hatásosnak bizonyult. Köptető hatása a hörgők híg nyákelválasztásának fokozásán alapul.

    Figyelmeztetések
    A terpentinolaj a közismert kontaktallergizáló illóolajok közé tartozik. Terápiás céllal, külsőleg vagy inhalálva alkalmazva nem alakulnak ki nemkívánatos hatások, de nagy felület vagy sérült bőr kezelése esetén a felszívódott illóolaj komponensei vese- és központi idegrendszeri mérgezési tüneteket váltanak ki.


    Vadgesztenye

    A vadgesztenye Délkelet-Európában honos, Magyarországon díszfaként ültetett, 25 m magasra is megnövő fa. Toktermésében barna, dió méretű mag található, amelyet a termés felnyílásakor, ősszel gyűjtenek - gyógyászati felhasználásra is.

    Hagyományos alkalmazás
    A vadgesztenyét a Balkánról Európa nyugatibb részébe a törökök hozták be a 16. szá­zad­ban, akik a növény magját lóeleségként és lovak köhögésének enyhítésére hasz­nál­ták. Korábban a gyógyászatban a növény levelét, kér­gét is használták, de ezek alkalmazása visszaszorult.

    Bizonyított hatás
    Vadgesztenye-kivonatot tartalmazó készítményekkel (belsőleg és külsőleg, az érintett végtagon alkalmazva) számos randomizált, placebókontrollos humán vizs­gálatot végeztek, amelyek a visszerességben a szubjektív panaszok csökkenését és a betegséget jelző objektív mérőszámok javulását bizonyították.

    Hatásmód
    A kró­nikus vénás elégtelenség, azaz a visszeresség tüneteinek enyhítésében a drog triterpén-szaponinjainak (eszcin) kulcs­szerepe van. Vad­gesztenye-kivonat adagolásával az erekben a hialuronidáz enzim aktivitása csökken, így az érfalak destrukciója lassul.  A panaszok csökkenéséhez a vénák tónusának fokozása is hozzájárul. A panaszok enyhítése szem­pont­jából az érfalak áteresztőképességének csökkentése, ezáltal az ödéma csökkentése igen jelentősnek tűnik. A vadgesztenye kivonata gyulladáscsökkentő hatású. 

    Figyelmeztetések
    A vadgesztenye-készítményekkel folytatott kezelés jól tolerálható, esetenként gyo­mo­rir­ritációról, hányingerről számoltak be. Vá­ran­dósság és szoptatás alatt a vadgesztenye-készítmények belsőleges adagolása csak indokolt esetben, az or­vos javaslatára ajánlott.







    Adatbázisunkban jelenleg 285 termék és 101 gyógynövény található.