Fekete nadálytő

Fekete nadálytő

A Symphytum officinale nedves területeket kedvelő, bíbor vagy rózsaszín virágú évelő nö­vény, amelynek a gyógyászatban elsősorban a gyökerét hasznosítják. 

Hagyományos alkalmazás
A népi gyógyászatban zúzódások, csonttörések ke­ze­lésére használták, erre utal egyik népies neve is (forrasztófű). Már az ókorban is al­kal­mazták hasonló céllal: a csatákban szerzett sebeket, töréseket a nadálytő gyökerének pép­szerű masszájával kezelték. A megkeményedő massza védelmet nyújtott a sebnek, és állítólag gyorsította a gyógyulást.

Bizonyított hatás
Placebókontrollos, kettős vak vizsgálatban a nadálytőkrém a placebónál ha­tá­so­sab­ban csökkentette az ízületi- és izomfájdalmat ízületi gyulladás, rándulás esetén. 

Hatásmód
Állatkísérletekben a fekete nadálytő fájdalomcsilla­pító, gyulladás- és ödéma­csök­ken­tő hatását dokumentálták. Hatóanyaga, hatásának pontos módja nem ismert.

Figyelmeztetések
A fekete nadálytő szájon át alkalmazva akut májvéna-elzáródást (Budd-Chiari szind­ró­ma) okozhat, hosszú távon pedig májkárosító, rákkeltő, ezért csak kül­ső­leg alkalmazható. Mivel a mérgező hatásért felelős alkaloidok kis mértékben a bő­rön át is felszívódnak, a növény készítményeit évente korlátozott ideig szabad alkalmazni. Nem célszerű olyan ter­mékeket használni, amelyekben nem maximálják az alkaloidok kon­cent­rá­cióját, a házilag készített teák szájon át történő fogyasztása pedig tilos (leveléből, gyökeréből sem)! Ha a gyógyszereket az előirat szerint alkalmazzuk, az egészségkárosodás veszélye nem áll fenn. 
Szoptató és várandós nők szá­má­ra a nadálytő alkalmazása ellenjavallt.

Adatbázisunkban jelenleg 285 termék és 101 gyógynövény található.